blogzárta után érkezett

Fényképek is vannak újak, a Beloit2 és Beloit eksztra mappákban a picasámon. Innentől azok frissülnek. Talán naponta. Köszönöm, hogy velem utaztatok.

Búcsúszimfónia

Majdnem egy hete eljöttem a college-ből, de most jutottam az előző bejegyzésem végére. Arról, hogy azóta mi van, csak fényképekkel számolok be. Picasán sajnos felnyomtam 1000-ig a képek számát az albumban, ezért ahelyett, hogy behozná a képeket, előszöt úgy csinál a böngésző, mintha lefagyna, de pár perc után lesznek képek is. A többihez meg nyitok egy Beloit2 névre hallgató albumot az egyszerű követhetőség kedvéért.

Itt most nyilván össze kéne foglalnom a Beloitban töltött 4 hónapot. Nem fogom. Hogy mennyiben változtatott meg, azt valószínűleg akkor fogom igazán látni, ha hazaértem. Azt annyira nem hiszem, hogy a viselkedésbeli esetleges változásaim megmaradnak, mert a magyar emberek nem lesznek kevésbé bunkók, így hát ugyanúgy nem fogom merni otthon megkérdezni senkitől, hogy hol a legközelebbi vécé. Ami talán megmarad az az, hogy sokkal inkább azonosnak érzem magamat magammal. Ezen kívül megtanultam azt is, hogy kell időt hagyni olyan dolgokra, amiket szívesen csinálok, és kell sportolni. Összeszedtem egy amerikaias akcentust, amitől nem tudok brittül, és jelentősen magyarossá torzult az angol kiejtésem; így váltam bizonytalanná olyan kiejtésekben, amelyekkel soha korábban nem voltak problémáim. (Pl. hotel. Ezelőtt még véletlenül sem próbáltam hátölnek kiejteni. Kánt és kent. Hátdág és hotdog. Stb.)

De most itt már csak azt akarom mondani, hogy

utolsó teljes nap a kampuszon

éjfél Julika a könyvtárban ül Kristóf és Xueqi társaságában, és végeláthatatlanul hosszan buszjegyet vesznek.

0:19 Julika online próbál pénzt átutalni Kristófnak, és az otp közli, hogy akkor most kérné az sms-ben küldött kódot megerősítésül. Julika egy fuck felkiáltás kíséretében felpattan és közli, hogy a telefonja a szobájában van, ne mozduljanak, mindjárt visszajön.

0:21 Julika üstökösként végigsuhan a College Streeten, bevágtázik az épületébe, felliftezik a harmadikig, és pillantást vet az új smsére.

0:24 Julika kilép a liftből a földszinten, és felhívja Kristófot, hogy lejárt-e az időkorlát. Bediktálja a kódot, és kiderül, hogy lejárt az időkorlát.

0:28 Julika diadalittasan lép be újra a könyvtárba, még van negyven perce aktiválni a kódot.
1:00 Julika ír egy smst Cassienek, hogy tart-e még a búcsúbuliról

1:32 ekkorra Julikáék sikeresen megvettek minden jegyet, és elindulnak a College Street 815-be, hogy megnézzék, tart-e még a buli. Izzadságszag van, szar zene és kábé hét ember. Kristóf marad, Xueqi és Julika Danhy szobája feél veszik az irányt, amit viszont üresen találnak. Pedig Danhyt meg kell találni, másnap megy haza. Julika észreveszi, hogy kapott válaszsmst Cassietől, miszerint az ő szobájában vannak. Julika és Xueqi átvágnak a Porter hallhoz.
1:43 Xueqi felhívja Cassiet, hogy engedjen be. Cassie megjelenik vörösre sírt szemekkel, Julika tapintatosan közli, hogy látja, jó a parti.

2:00 Julika bocsánatot kér, és a koradélutáni vizsga mián elmegy aludni.
9:00 Julika felkel, és elmegy reggelizni.
11:11 Julika kinyitja a postaládáját, amiben megtalálja a hetek óta várt számlát a biztosítótól. Sajnos van mellette egy újabb Explanation of Benefits, ami közli, hogy a gyógyszerekre kiadott cirka 45 dollárról ők még nem hiszik el, hogy Julika már kifizette, ott áll újra az összeg az Insured's Responsibility rubrikába. Julika kap egy enyhe agyvérzést, kiállítja a csekket, amit a számlával küldtek a 92 dollárról, ami azért kell, mert egy kedves doktornéni március huszonötödikén belenézett Julika fülébe és felírt vagy 45 dollárnyi gyógyszert, amivel most Julikát lehet szivatni. Julika mellesleg felad egy képeslapot is, és kivesz egy rakás pénz az automatából, hogy ne kelljen később.
11:15 Julika szalad a színházba,hogy mégegyszer utoljára a vizsga előtt lepróbálja a monológját.
11:30 Julika kilép a színházból, és elszalad a Health Centerbe, hogy megkérdje, mégis miacsodaezmárittenkéremszépen.
11:39 A segítőkész néni a Health Centerben ránéz az Explanation of Benefitsre, és Julikával együtt kihámozza belőle, hogy a hülye biztosító nem tud blokkot processzálni, valami más kell nekik, amiről viszont gőzük sincs, hogy mi. A segítőkész néni felhívja a biztosítót. Kiderül, hogy az a három vacak cetli kell nekik, ami azon a papírzacskón van, amiben a három gyógyszert odaadták, Julikának viszont nem rémlik, hogy ő azt megtartotta volna, hiszen ki gondol ilyenekre. A segítőkész néni felhívja a gyógyszertárat, hogy újra tudnák-e nyomtatni a cuccot Julikának, és kiderül, hogy igen.
11:50 Julika megy a gyógyszertárba az ünneplőcipőben, amiben próbált és ami kellően töri a lábát. Megkapja a három cetlit, és vesz egy csomag sebtapaszt, amiből néhány darabot a gyógyszertár falának támaszodva sikeresen felapplikál sajgó lábára.
12:03 Julika magát rettenetesen sjnálva visszaérkezik a szobájába, majd elmegy ebédelni.
13:00 Julika bocsánatot kér, és visszamegy a szobájába, hogy összeszedje magát vizsgára.
14:00 Julika itt most két és fél órát az Acting vizsgán van, ahol a jelenetpartnere elfelejtett megjelenni, úgyhogy teljesen kakukktojásnak érzi magát, utolsónak áll be értékeléshez, hiszen mindenkit a párja értékel először, és azon gondolkodik, hogy hogy jutassa el a partnerének vett határidőnaplót az egyszersemfelejtettemámelpróbáramenniésavizsgánisottvagyok gyerekhez.
16:30 Julika kilép a színházból, és felhívja Kristófot, hogy megkérdezze, mit tud arról, hogy mikor látogatják meg aznap Marikát és Andrást. Kristóf azt mondja lehet, hogy kicsit későn szól, de hatig Julikának össze kéne pakolnia mindent, mert jönnek a csomagjaikért. Julika kap egy újabb agyvérzést, és kijelenti, hogy ez nem kicsit későn, hanem kurvakésőn van, trappol, félhangosan veszekszik, és gyilkossági terveket folytat a fejében.
16:43 Julika beront a szobájába, és miközben azt hajtogatja, hogy kinyírom kinyírom kinyírom, elkezdi mint a hülye kupacokba hajigálni a cuccait az ágyán.
16:48 Kristóf telefonál, hogy esetleg későbbre tudják intézni csomagokat, de Julika hallja, hogy ez hirtelen ötlet, és aki a csomagokért jövendő, az még nem tud róla, úgyhogy kijelenti, hogy jut ameddig jut, de ő most pakol, csókolom, és leteszi a telefont.
17:03 Julika kihúzza a dresser felső fiókját, és szembetalálja magát a papírzacskóval, amin a három gyógyszer hülye cetlije ragyog. Na, ki gondol ilyenekre, még az üres gyógyszeresdoboz is ott van eltéve, Julika a harmadik agyvérzésnél tart.
17:57 Julika gyakorlatilag kész van a csomagolással, elrakta az ünneplőcipőt is, így rendkívül elegánsan papucsot vesz a ruhájához, és elvágtat Acting grade meetingre.
18:02 Julika menet közben felhívja Kristófot, hogy összepakolt, de nem lesz a szobában, próbáljanak meg bejutni az épületbe, és vigyék a bőröndöket. (Mert persze éjfélig minden ID nyit minden épületet, kivéve a miénket, amit csak a mi ID-nk nyit ilyen-olyan okok miatt.)
18:10 Julika öt perccel korábban ér oda a grade meetingre, de az előző már nincs ott. Julika javasol magának egy B-t, és megpróbálja megindokolni. A tanár és a TA javasol Julikának egy A-t, és megindokolják. Julika úgy dönt, hogy nem vet be ellenérveket, mint például, és akkor mit kap az, aki tényleg mindent tökjól tud megcsinálni, mert másodjára már azt kérdezik, hogy mit szeretne kapni, nem azt, hogy szerinte mit érdemel. Julika azt mondja, hogy szerinte mindenki A-t szeretne kapni, hát ez így egy nemér típusú kérdés.
18:21 Julika kijön a színházból és elkezd bőgni. Végül beül a hintaágyba, ami csak úgy random nő ott a környéken, és ott bőg, mint a bőgőmajom, amíg arra nem jár valaki, aki valahol otthagyta a fűben a táskáját. Nice to meet you, nice to meet you.

Ezután Julika elmegy vacsorázni, aztán elmegy a hostmamájához, aztán elmegy Marikához és Andráshoz, aztán visszamegy a szobájába, aztán megnézi a farewell partit, aztán elmegy sétálni a kampuszon, és fotóz még ezer képet az éjszakai kampuszról, aztán visszamegy a hintaágyhoz, aztán hideg van, és akkor visszamegy a szobájába, és lefekszik aludni. De ez már másnap van.

ha elviszed a kottát a következő próbáig

EC-s olvasóim bizonyára értik, miért olyan nagy szám ez.



Student Theatre Spectacular

Lement az utolsó tanítási nap, és már csak az Acting vizsga van hátra, na meg az arra való készülés (ennek fényében coachingolok a tanárral pénteken), úgyhogy elkezdtem szétválogatni a papírjaimat (vázlatok, duplikátumok), legalább két kilónyi ment szerintem kapásból a RECYCLE-be, töredékrészt viszek haza, a maradékot pedig elkezdtem beszkennelni mielőtt kidobom. És a varázsszó a szkennelés, mert ennek köszönhető most ez a bejegyzés is.

A képek rákattintás után kinagyíthatóak.



Ez volt a plakátja a showcase-nek, amiben dolgoztam.



Evening A: az én munkanapjaim



Evening B






















Ezekkel a srácokkal dolgoztam együtt. Illetve néhányukkal, de viszonylag megismerjük egymást a többséggel. Jó közösségnek éreztem, szívesen maradnék.

Koncert (Wind Ensemble)

Kedves olvasoim,
itt es most koncert kezdodik, kellemes kikapcsolodast kivanok!

>>MUSOR<<

Másfél héttel kiköltözés előtt

Kedves emberek, elmondom, most mi van.

Április 18-án megvolt a koncertünk a fúvószenekarral, ma pedig a szimfonikus college zenekarral. Mindkettőt videózták, egyelőre reménykedve várom, hogy valami felkerül belőle youtube-ra. Május 24-én megvolt a Tech rehearsal a Directing Showcasehez, 25-én pedig az első előadás.

Amit ez jelent az az, hogy fenn ülök a fülkében, walkie-talkien megkérdezem a Front of House-t, hogy van-e kint sor. Ha nincs, akkor este nyolckor megkérem, hogy csukja be az ajtót. Ha visszajelztt, hogy becsukta, akkor jön az első gombnyomás, és innentől nagyon kell koncentrálni. Van egy lefűzősmappám, abban van minden, ami kell. Első gombnyomásra House to Half a fények, amint ez megvan, jöhet a második gombnyomás, ami a House Out. Ez egy blackout. Akkor várni kell, és megpróbálni melátni, hogy bejért-e a színészem, aki a sínpdon kezd, közben leadni az első figyelmeztetést a hangosítónak, ami egy Standby Sound Cue A. Ő visszajelez, hogy Standing by, és amikor bent van a színészem, akkor megmondom neki, hogy Sound Cue A GO! és amikor kimondom a GO!-t akkor megnyomom a világítást én is. Ekkor az történik, hogy ő lehúzza a zenét, ami addig ment, és visszarakom a fényeket, illetve azok a fények mennek fel, amiket a rendező előzőleg kért, és egy világítós diák előzőleg már beprogramozott a gépbe. És akkor ez így megy tovább. A színészek mondják a szöveget, és követem a könyvből, a végszó előtt leadok egy figyelmeztetést, a végszóra indítom a következő világítást, ami egy blackout, a sötétedésre felkérem a zenét. Aztán átrendezik a színpadot, ezért megint gombnyomás, és megy föl a scene shift lights. Ezután 3 jelenetet én hangosítok, aztán megint helycsere, és az utolsó jelenetben megint Stage Managelek. Minden jelenet végén van zene, és az mindig csak a következő jelenet elején halkul el. Van egy jelenet (a Kopasz énekesnőből), amibe óraütések kellenek, azt is CD-ről játszuk be, én nyomkodok, a másik lány jelzi, hogy mikor kell. Nulla másodperc van a számok között a CD-n, hogy minden ráférjen, kicsit ijesztő, nagyon villámkéznek kell lenni, meg számolni az óraütéseket, mert több részletben vannak a CD-n, de az utolsó adag után má zene jön, azelőtt pedig villámgyorsan kell nyomjak egy pause-t. Ezt a jelenetet még csak egyszer csináltam, a Techen, az első hétfőn még nem rakták műsorra. (Ki kellett miatta szedni a fényeket a gépből, meg egy csomót léptetni a CD-lejátszón.) Szegény lány, aki azt SM-eli, eléggé izgult, ugyanis Martinék a drámában folyton ugyanazt mondják, hogy How curious it is meg What a coincidence, és Mr. Martin nem tudja jól a szövegét, úgyhogy keveri, hogy mit mond épp mikor, nézni kell, hogy mi van ha nem keveri, hanem átugrik valamit, hátha kimarad óraütés is emiatt, stb. szóval ez izgi lesz most hétfőn, amikor már elvileg előadják ezt is. De itt én csak csinálom, amit mondanak nekem.

Oroszból már csak egy dolog van hátra, esszécske, azzal az instrukcióval, hogy Plagizálni nem tilos, hanem kötelező!. Most írom. A kreatív írás teljesen lezárult, már óránk sincs több belőle. Jé, írtam egy regényt angolul a félévben, 33 oldal (30-as korlát mellett), ezzel pedig az enyém lett a leghosszabb, és még szerették is.

Majd be szeretnék szkennelni néhány műsorlapot, amin rajta vagyok.

Most pedig a leghosszabb projektemről röviden. Acting. Hétfőn adjuk elő a jelenetet másodszorra. Kevesebbet próbálunk rá, mint szeretném meg igényelném. (A párom sokszor elfelejt próbára jönni. Kell majd adni neki valami tárgyat a legvégén, ami jelképezi azt a területet, amire a legjobban kéne még koncentrálnia, már rendeltem neki amazonról egy csinos határidőnaplót.) Holnap még lesz egy próbánk, változott egynéhány dolog a múltkori videó óta, majd ha lesz erről is, akkor igyekszem azt is felrakni, és össze lehet hasonlítani.

Közben Actingből lesz egy vizsga. Az gyakorlatilag a casting-szimuláció lesz, ahogy azt itt szokás csinálni. (Társulati rendszer itt nagyon ritkán van, mindenhova Audition van, borzasztó szerintem, és egy ilyen sablonba kell bekeretezned magad, hogy magassarkú, szoknya, ami nem fekete és mutatja az alakod, bemész, mosolyogsz, bemutatkozol, elmondod a szereplőd nevét meg a darab címét, elmondod a monológot, mosolyogsz, megköszönöd, kimész, ennyi voltál. Tiszta mustra.)

Erre is készülök most (és kéne valahonnan magassarkú meg nemfekete nemhosszú szoknya). Egy nekem-nagyon-tetszik bosnyák-kanadai kooperációs darabból mondom egy kanadai kismama monológját, szép is meg nehéz is, van benne kihívás.

Szóval ez van.

Directing Showcase

Ket rendezo-diakkal dolgozom egyutt. A lany Tennessee Williams Uvegfigurak cimu muvebol rendez egy jelenetet, a srac Csehov Vanya bacsijabol. Sokkal-sokkal jobban szeretek a sraccal probalni. O azt hiszem rendezonek is keszul, a lany csak ugy felvette az orat, es meglehetosen ellenseges velem. Osszehasonlithatatlan a kettojuk probainak a hangulata. Vasarnap Tech Rehearsal van, ami azt jelenti, hogy helyszinen vagyunk, es minden jelenethez beprobaljuk a hangot meg a vilagitast. A srac valasztott maganak ket szineszt, akik nagyon jol mukodnek egyutt, es eloszor megnezte, hogy mit csinalnak maguktol. Aztan mondta, hogy mi tetszik neki, mi nem tetszik. Semmi extrem nem kell nekik, egy asztal, ket szek. Kellemes veluk probalni. Ma meg sugtam is. A lany az elso mondat utan leallitotta a szineszeit. Parancsolgat, igy csinald, ugy csinald, neha ezer szazalekos magabiztossaggal ker hulyesegeket. (A szinpad sarkaban mondat monologot egyikukkel, mig a masikuk kozepen all. Nem annyira a szinpadi mozgas erdekli, sokkal inkabb azt magyarazza es demostralja, hogy milyen hanghordozast akar hallani. Kell neki egy csomo extra cucc, amit nem kap a raktarrol. Irogep, meg uvegfigurak meg poszterek, meg evkonyv meg fenykep, jo, hogy a diavetitot nem kerte be. Uvegfigurak helyett vett valami vagy keramia- vagy mukeramiagiccset. Megkerdeztem tole, hogy at akarja-e irni akkor az uvegallatokat a szovegben valami masra, mert hogy ezek latvanyosan nem uvegbol vannak, raadasul ugye a drama cime is... szoval mondjuk egyfelol at is kene irni, masreszt meg mindenki Glass Menagerie cimen ismeri a dramat, tehat szerintem gazak azok a figurak. Na mindegy, o baja. A szereploi fejbol mondtak a szoveget ma vegig. Kerdeztem, sugjak-e. Azt mondta nem kell. Aztan amikor valmelyik szereplo belesult a szovegmondasba, akkor ott keresgelte a szovegben, hogy hol tartanak. Olyan dolgokat nem vesz eszre, hogy az egyik szinesze nem a masikra reagal, hanem amint megvolt a vegszava, jon a sajat szovegevel. Ram ugy nezett mar az elso alkalommal, amikor bent voltam a probajan, hogy "te meg ki a f-sz vagy, es mit akarsz az EN rendezesembe beleszolni". Az elso imelemre nem is valaszolt, pedig ket kerdest tettem fel neki, es elmagyaraztam, hogy ez nekem projekt. Szerintem azt se tudja, mi az a Stage Manager. A masodik emailemben kozoltam vele, hogy lattam, mar ki vannak irva a probai, akkor en most a kovetkezore bemegyek. Azota irtam neki megegyszer, egy rakas kerdessel. Arra sem valaszolt. Nem tudom, mit kepzel magarol, de nem kellemes vele egyutt dolgozni. Meg szerencse, hogy nem keszul rendezonek. Remelem, nem lesz akkora sikerelmenye, hogy meggondolja magat. A srac nagyon keszseges, az o csoportjaval lehet ugy dolgozni, ahogy a profik csinaljak. Ugyhogy ma este kuldok is nekik egy osszefoglalot azokrol a szoveghelyekrol, ahol problemak voltak. Hetfon van az elso eloadas.

Scripted Scene első kör

Kedves emberek,

>>IDE<< kattintva ha minden igaz, megnyílik a videó, aminek körülbelül a hat és feledik percétől a mi jelenetünk látható úgy, ahogy az az első előadásunk alkalmával sikerült. Minél többször nézem, annál gázabbnak tartom, de itt van. Óver derestül meg bizi forgivingestül meg mindenestül. Itt kérek elnézést minden akcentusra érzékeny fülűtől. Beleértve a sajátomat is, ami el van szörnyedve. Azért is elnézést, hogy megint nem vágtam meg a videót, legalább látható valamennyi egy másik jelenetből is.

Egyébként hajnali fél négy van, és reggel negyed tízkor kelek. 25 oldalnál tart a regényem, és még két fejezetet tervezek úgy, hogy csütörtök este hétkor le kell adjam, és 30 oldal a keret. És amióta rendszeresen hajnalig írok, és egyre fáradtabb vagyok, azóta egyre szappanoperább a regény is.

Puszi.

Ezek azok az epuletek, amelyekben oktatas is folyik a campuson

En is rajta vagyok a videon, keressetek meg.:)

segits magadon

Ma este negyed hettol haromnegyed kilencig probaltunk a jelenetpartneremmel, es azt hiszem egeszen meg lehetunk elegedve. Sajnos nagyon tapintatos velem, es csak egy het utan javitotta ki a kiejtesemet, amikorra mar szepen berogzult, ugyhogy most probalom nagyon sokszor mondogatni helyesen, ami nagyon nehez. (Rossz helyen hangsulyoztam, es kiabalva mondom, mert veszekszik a karakterem, szoval alaposan a hangsulyon van a lenyeg...) Ezenkivul arra is radobbentem, hogy akkor biztos meg egy csomo mindent rosszul ejtek ki, mert helyenkent hallom, hogy durva magyar akcentusom van, szoval most aztan szoszolhetek.

Viszont proba utan felfigyeltem ket nagy papirdobozra a szinhazban, rajuk van irva, hogy

FREE PLAYS:

HELP YOURSELF

Ugyhogy turtam magamnak het konyvet, tudom, hogy ez hatalmas nagy felelotlenseg, de csak olyat igyekeztem, ami otthon biztos nincsen, mert kortars is meg amerikai is meg ilyesmi, es jo vekonyak. Lehet, hogy utana kene nezzek a postakoltsegeknek...

ez egy szuper hely

(For the record, Justinnal Actingre járok együtt, Amy maga a tanár ezen az órán, Josh-sal meg a Sequential Novel órám közös. A többieket nem ismerem.)

új fejlemény Stage Management-ből

Kaptunk ma egy ímélt.

Greetings all,

My apologies for the lateness of this - I will give you what information I have, and will give you more as soon as I have it.  Here is how the directing scenes are going to go.  Sunday April 24th is tech for EVERYTHING.  This means you ALL need to be at the theatre on Sunday April 24th.  The directing scenes are set up into two groups - evening A and evening B.  Evening A will perform on the two Mondays.  Evening B will perform on the two Tuesdays.  This means the second Monday/Tuesday are a repeat of the first Monday/Tuesday.  Two of you will be doing the shows on Mondays.  Two of you will be doing the shows on Tuesday.  Monday's SM team is Beth and Julia, and Tuesdays is Danielle and David.  What will happen is one person will SM half the shows on their evening, and the other person will SM the other half.  While you are not SMing - you will be running the sound board.  Whomever is SM for each piece will also be running the light board.  In addition, there will be devising scenes, but there may not be anything that needs to be done for these - information has been lacking on these.  However, as each of you will be doing two evenings, I think this is acceptable.

I will get you information on who your directors are as soon as I have that information.  I would like you to try to get to at least two rehearsals, although this might not be possible.  You must attend at least one rehearsal prior to tech.  You must also meet with me the week before tech so I know you are ready.  All meetings must be in the morning, as I am running the shop from 1 - 5.  What I will want from you following directing scenes is your prompt book for the directing scenes.  If you end up pushing buttons for a devising scene, you will not be required to turn in paperwork for these.

Please let me know if you have any questions.  Again, my apologies for the lack of information involved in this.

Nem sz-rtam ám magam alá, amikor elolvastam. Ááá, dehogy.

Szóval most ez van.

Másfél hete levizsgáztam Stage Managementből. Azóta nem kell olyan korán felkelnem egyik nap sem, ami jól esik. Azóta szaggatottan jön a tavasz, amikor az eső esik jól, sőt tegnap a hó, de nekem egyáltalán nem esik jól, és itt vagyok most betegen egy nagy hajrás időszkban, amiről mindjárt írok, mert most kicsit pihenek, muszájnak érzem, írtam a tanárnak, aki az esti órát tartja, hogy ma nem megyek.

Stage Managementből már csak a végső projekt van hátra, vagyis a Directing Showcase-ben két rendezőhallgató jelenetét kell stage managelnünk. (Sajnos nem tudok rá jó fordítást.) Ez valószínűleg egyben azt is jelenti, hogy nem mehetek castingolni szereplőnek, mert az SM nem játszhat abban, amin dolgozik.

A regényemmel semmit nem haladtam az utóbbi időben, két fejezet meg a bevezetés van meg, nagyon kéne már foglalkozni vele.

Actingből az utolsó nagy projektben vagyunk. Fiú-lány pármunka, egy egész kétszereplős jelentet kell megrendeznünk és előadnunk. Minden pár kapott egy ajánlott jelenetet, de bizonyos megkötéseknek megfelelve lehetett saját magunk által választott jelenettel is foglalkozni. Mi elfogadtuk azt, amit kaptunk: egy 36 éves gyermekpszichológust játszom benne. Van egy 8 éves lányom, és egy férjem, aki alkoholista  volt, megcsalt, az anonim alkoholisták mentették meg az életét, ezért hálából hétvégenként nekik dolgozik önkéntesként, én meg otthagytam gyerekestül, amikor megcsalt, de most visszajöttem hozzá, hogy újrakezdjük. És akkor a szomszédban lakó hatvanas éveiben járó úrról, aki hajdan tanár volt, egyszercsak kiderül, hogy 13 évvel ezelőtt börtönben ült, miután megpedofilkodott néhány tizenéves fiút. Nekünk meg ott van az a gyerek, aki imádja a szomszédbácsit, aki időnként még vigyázni is szokott rá, mert ugye apu a jóságos inkább önkénteskedik az AA-nál, minthogy a gyerekével legyen. Apu féltékeny lesz a szomszédbácsira, mert hogy a gyereke jobban szereti nála, meg aztán anyu meg egyértelműen jobban szereti a gyereket, mint aput, és hát apu aggódik is, hogy a szomszéd bántani fogja a gyerekét, mert bizony ő is nagyon szereti a kislányt. Anyu érvel, hogy 13 éve nem csinlt semmi rosszat a bácsi, hogy meg kell bocsátani, ő is azért ment vissza apuhoz, hogy megbocsásson neki, és anyu minden esetben a gyerek pártját fogja, amikor apu kikérdezi, hogy nem bántotta-e őt a szomszédbácsi. Apu nem enged, azt akarja, hogy költözzön el a szomszéd, mondván, hogy ő nem kockáztat, és amikor kiderül, hogy a gyereke a tilalma ellenére ott járt, sőt mi több, beöltözőst játszott, akkor szépen és elegánsan betöri a szomszédbácsi pofáját. A szomszéd elköltözik, anyu elköltözik, és viszi magával a gyereket is. Itt a vége.

Ebből mi egy nagy vitajelenetet játszunk, anyu érvel, apu érvel, végül, ahogy az lenni szokott, apu enged, ő majd csak a végén nem enged, erre kell fokozni, anyu meg, akit én játszom azért mond egy pár súlyos dolgot. (Szerintem ez a legdurvább: "Then why am I not concerned, Bobby? We may both work, but you know I'm the basic safety net for Cassy. I screen the babysitters, I check out the camps, I'm the one who has coffee with Mr. Bundy. Why should your view prevail now?") Alapvetően mind a kettőnek igaza van és egyiküknek sincs igaza, és mind a kettő hibás. És anyut is meg lehet érteni, meg aput is meg lehet érteni, de anyu alapvetően kisajátítja a gyereket, apu meg aggresszív.

Zenekaron nem mennek túl jól a dolgok, és ezen a héten ráadásul nem is voltam. Április közepén fellépünk, nagyon kéne gyakorolni, de betegen nem tudok. Klassz dolgokat játszunk, de nehezek, és múlt héten is négyszer gyakoroltam, de mivel oda kell érnem a vacsorára, soha nem volt időm végigszöszölni mindent, elvégre többek között egy egész szimfóniát is játszunk, közben meg ugye sok dolgom van másból is. Szóval bele kell húzni ott is.

Vasárnap International Dinner lesz, paprikás krumplit és körözöttet tervezünk csinálni Kristóffal, de hát ahhoz jó lenne meggyógyulni. Meg egyébként is jó lenne meggyógyulni, tegnap a próbán elveszekedtem a hangom felét, úgyhogy most pihenőnapot tartok, és ha úgy adódik, akkor holnap is, mert holnap délutánra egy kétórás próbát raktunk be: a jelenet jövő szerdán elő kell adjuk. Sajnos jövő keddre még egy beadandóm is van, meg egy pályázathatáridőm csütörtökön, meg egy dolgozat oroszból a mozgigékből hétfőn, szóval most ez van.

Friss dolgok

Rég írtam már, és pedig lenne miről, majd kitalálom mikor írok. Na meg továbbra is lehet kérdezni a jobb oldalon található dobozban.

Két dolgot szeretnék most megmutatni. Actingen megcsináltuk az Open Scene presentationt, és van róla videóm. Lusta voltam megvágni, meg egyáltalán letölteni hozzá valami programot, amivel meg tudom vágni, ez azt jelenti, hogy a videón teljes egészében rajta van az előttünk levő produkció meg az az előtt lévőnek a legvége. Így kaptok legalább egy másik szituációt ugyanarra a szövegre, ami még vicces is, és hallani a szöveget. >>ITT<< lehet megnézni. Pontosan tisztában vagyok a gázabb részletekkel, amit a fantasztikus magyar akcentusom már az elején meg is koronáz, de azért én élveztem a kihívást a dologban.

A másik friss dolog az, hogy tegnap este visszajöttem Chicagóból, ahol nagyon jól éreztem magamat, erről egyelőre fényképes beszámolóm van csak, ami >>ENNÉL<< a képnél kezdődik a jobb oldalsávból is elérhető fényképalbumban.

Stage Management mostanaban

Ez a tantargyam fel kredites, es ez egyben azt is jelenti, hogy fel kurzus, jovo heten van belole utoljara orank, utan van egy het tavaszi szunet, es az elso tanitasi napon van belole a vizsga, legalabbis itt azt mondjak ra, hogy exam, de az orosz temazaronkra is azt mondtak, hogy exam, szoval nem tudom, hogy erdemes-e ezt pont vizsganak hivni ami Stage Managementbol lesz, mert meg utana, marcius-aprilisban van hozza a gyakorlat.

Volt a tantargybol egy rakas beadandonk mar, az utobbi harom heten minden pentekre volt egy (adag). Meg lesz egy jovo hetre is, de az mar cover letter meg resume irasa, az mar mas tema.

A beadandoink ugy neztek ki, hogy elolvastuk Nicky Silvertol a Pterodactyls cimu dramat (ami elegge tetszett, de ezt lehet, hogy irtam mar valahol, sot lehet, hogy be is linkeltem mar valahol magat a dramat), aztan az volt a munkaanyagunk, ehhez kellett kulonbozo papirmunkakat leadni, nevezetesen:

1.) props list

2.) character plot

3.) costumes plot

4.) sound plot

5.) who what where? (characters)

6.) who what where? (props)

7.) preshow checklist

8.) intermission checklist

9.) post-show checklist

Reszletesen el lehet merulni benne >>itt<<.

A gyakorlat ket rendezotanonc egy-egy jelenetenek stage managelese lesz, amennyire en asszertiv vagyok, azt hiszem ezzle lesznek meg nehezsegek, de hat csa kazert, hogy megoldjam oket.

Ezen kivul kovetelmeny volt egy probajan jelen lenni a tegnap ota futo The Shape of Things-nek, illetve lehet a masodik eloadasnak is, de en mar voltam ezen. Lehet, hogy majd bekerem magamat a masikra is.

Open Scenes

A következő feladatunk Actingen erre a névre hallgat. Kaptunk egy nyers párbeszédet párokban, és tartalmat kell mögé rakni, aztán előadni. Van némi megkötés, hogy mi nem lehet a szituáció, és ezen mindig nagyon röhögök. Úgy olvassátok hát, hogy nem lehet 1) öngyilkosság 2) illegális tudatállapot-módosító szer alkalmazása 3) elhagyom az otthonomat és, és ez az a pont, amin nagyon szoktam röhögni 4) az új fodrász fura frizut akar csinálni nekem jelenet.

1: Oh.

2: Yes.

1: Why are you doing this?

2: It's the best thing.

1: You can't mean it.

2: No, I'm serious.

1: Please.

2: What?

1: What does this mean?

2: Nothing.

1: Listen.

2: No.

1: So different.

2: Not really.

1: Oh.

2: You're good.

1: Forget it.

2: What?

1: Go on.

2: I will.

Azt kell még tudni a dologról, hogy már a halott gyerek és a jó szex címre hallgató feldolgozásukat is elhasználták. Mi a párommal abban maradtuk, hogy eljegyzési jelenetet csinálunk. Úgy jött ki, hogy megint ugyanazzal a lánnyal vagyok párban mint múltkor, variatio delectat, megesik az ilyen is, akkor  most nincs delectat, majd legkozelebb. Vele viszont már összébb vagyok szokva, ez is valami.

Na de rájöttem, hogy amit én igazán nagyon szeretnék megcsinálni ezzel a szöveggel az a Tehenet fejünk című jelenet. Két verzióját is kigondoltam. Az egyik, hogy 1 és 2 együtt fejik a tehenet, a másik, ami legalább ennyire tetszik, és hangosan nevettem miatta egész végig a könyvtártól a dormomig, az az, hogy 1: tehén, 2: aki feji. Olvassátok el így is. Szép napot!

megint színház

a színházépület

A képen az az épület látható, ahol hat órám van hetente, ezzel pedig rögtön meg is előz minden egyéb épület. Most nincs ekkora hó már, még az előző adag fényképből szedtem. A homlokzaton felirat hirdeti, hol is jársz: Laura Aldrich Neese Theatre. Az épület a campus szélén áll, a ház a háttérben, már nem tartozik a College-hoz. Bár a felirat szerint ez a Neese, az épület két másik kisebb játszótérnek is gazdája, ezek a Kresge és a Bunge.

Mit kell tudni róluk?


így néz ki egy átlagos thrust stage



A Neese egy úgy nevezett thrust stage 300 férőhelyes nézőtérrel, nekem nagyon furcsa egyelőre, olyan érzés, mintha nem is színházban, hanem cirkuszban lennék. Pont alatta, a Green Roomban van Stage Management óránk, ami gyakorlatilag egy olvasópróbahelyszínnek néz ki, van egy hatalmas asztal, körülötte székek, azok körül meg még kanapék is. Szóval mi öten bőven elférünk. Ahol a kép azt mondja, hogy "Entrance", onnan lehet a színészeknek megközelíteni a színpadot. Ami képet most mégegszer feltöltöttem, azt a képen a jobb felső sarokban lévő Entrace-ból fotóztam. Egyébként az alsó két sarokban lévő Entrance-ok az izisek, mert azok a föld alá vezetnek, úgy kell elképzelni, mint egy döntött rámpát, tehát nem a közönség között, hanem a közönség alatt mozognak a színészek. Voltam lenn is már, ott van egy kisebb tér kellékasztallal, öltözni is lehet, várakozni, ilyesmi.A Green room felől, ami mellett egyébként az öltözők sorakoznak lehet megközelíteni, ahova a lépcső viszont pont a jobb felső bejárat mellől indul lefelé, szóval ki van ez találva.

a Neese

A nézőtér emelkedik, tényleg mint a cirkuszban, de még fölötte van egy szint és ez nagyon is fontos: ott található a kellékraktár (magas polcok sok-sok dologgal, különféle poharak, könyvek, stb., ami csak kellhet). Ez ezen a képen a jobb oldali nézőtérrész fölé esne. A kellékraktár mellett jut el az ember a hangosító fülkéjébe, valahol ott lehet a fényeket is kezelni, és még az egész mellett van a Stage Managernek is fülkéje, ablakon lehet rálátni közben a színpadra, pont középről.

A Kresge ennél jóval egyszerűbb, az az épület kisszínapdja, öt-hat sornyi székkel a nézőknek, azzal szemben pedig egy kis színpaddal. A széksorok itt is lépcsőzetesen vannak. A Kresge-ből egyenesen át lehet menni a Scene Shopba, gondolom innen tudnak bejönni is a színészek.

a Bunge

A Bunge Theatre igazából egy stúdió, itt vannak az Acting óráink is. Zokniban vagyunk, mert vigyázni kell a parkettára.

A félévben két előadás van, az első kivételesen a szomszédban található Wright Museum épületét használja, tegnap voltam a próbán, majd írok arról is. A másik a Neeseben lesz, ahol ezenkívül évente megrendezik a nagysikerű Chelonia modern dance contertet is, ami idém ár lezajlott, ott is voltam.

megint sequential

Kedden megtartottuk a kiselőadást Sequential Novelen a párommal, Steinbeck The Patures of Heavenjéhez kellett kapcsolódnia, a regényíró-természettudós kettősség volt a témánk, szerintem egy Benson esszét vettünk alapul, szerintem a regény műfaj és a természettudomány összejátszása volt a legérdekesebb az egészben (Benson szerint a regény volt az a műfaj, ami a tekintélyektől elkanyarodva először tudott a valóságot kifejezni, ugyanakkor az az irodalmi és társadalmi légkör, beleértve az irodalomkritikát is, amibe Steinbeck beleszületett a románcos regényeket szerette, ami jobban mitikus, kevésbe realista), de inkább szedett-vedett definíciókon lovagoltunk (realizmus, naturalizmus, teleológia).

Megvolt az első workshop is, megkaptuk az egyik srác regénykezdetét, mindenki elolvasta a következő órára, belefirkált, a belefirkált verzió ment vissza az íróhoz, órán meg mindenki elmondta, hogy szerinte milyen az írás, és hogy lehetne jobb. Pontosabban mondva mindenki elmondta, kivéve én, akire rátört a nembírokközbeszólni. Nem tudom, mit fogok kapni az órai munkára, de a tanár azt mondta, hogy jó volt a kiselőadásunk.

Március elsején le kell adjam az első verzióját vagy felét a regényemnek, még mindig nincs meg belőle egy betű sem, de már alakul a koncepció, cím van, fejezetcímek vannak, szereplők vannak, nyolc fejezet lesz egy előszóval és minden fejezet elején egy rövid, látszólag oda sem tartozó szöveggel, nyolc szereplő van, mindenttudó narrátor a fejezetekben, e/1 narrátor az előszóban, minden szereplőnek jár egy fejezet, az első meg az utolsó már megvan, hogy kié lesz, a végkifejlet is megvan, de nem árulom el. Arra kell nagyon vigyázni, hogy olyan szempontból műfajon belül maradjak, hogy lehessen egyenként is olvasni a fejezeteket, ettől sequential novel a sequential novel azt hiszem.

Visszakaptuk a vágyas irományt, és kellett beadni egy helyhez kötődő irományt, ez utóbbit eléggé összecsaptam, mert a tuti helyszín az a regényemben lesz, és azt nem lehet lelőni csakúgy előre. A vágyas dolgomban nem volt érthető, amikor a 442 Herzes A hangról írtam, az kár, mert azt hittem, annyi még az átlagamerikainak megvan, hogy mit jelent az, ha egy szám után oda van írva, hogy Hz, de hát mindegy.

self imitation - physical imitation

Próbáltam megszerezni nektek a videót, ami az órán készült, de nem volt nálam pendrájv, és semmilyen óriásfájlba nem fért bele, hogy elímélezzem magamnak. (Vagy csak béna voltam, ez részletkérdés.) Szóval egyelőre, és nem biztos, hogy ez változni fog, csak leírással tudok szolgálni.

A feladat lényege az volt, hogy prezentáld magadat úgy, mintha valamelyik csoporttársad lennél. Ehhez párokba lettünk állítva, kaptunk két nevet, hogy kiket kell megfigyelnünk, és majd eljátszanunk, ezt mi a párommal felosztottuk az első pillanatban, akkor volt két hetünk kémkedni az emberünk után az imitációs bemutatókig, eközben pedig segítségként a kémeinknek mindenkinek prezentálnia kellett egy önimitációt megadott szituációra és mozdulatsorra valamint leírtuk, hogy hol leszünk az elkövetkezendő egy hétben percre pontosan, és akkor a kémeink megkapták a leírást. Az izgalmas még az volt a dologban, de ezt persze csak utólag tudtuk meg, hogy az a páros kémkedett utánunk, akik után mi, viszont a felállás pont fordítva volt: az én kémem után a párom kémkedett, a párom kémje után meg én. (Nem is találtam meg sehol órán kívül.)

Az önimitációm, miután visszanéztem videón, örömmel állapítottam meg, hogy legalább öt perces volt. A helyzet néma. Tipikus-magadat kell játszanod értelemszerűen, a tankönyvben van egy csomó végiggondolandó kérdés a szituáció megszervezéséhez. Az eljátszandó dolog a következő volt: bemész egy tanterembe, körülnézel hely után, leülsz, meggondolod magad, és átülsz máshová, interakcióba lépsz egy osztálytársaddal, jegyzetelsz az órán, megpróbálod felhívni magadra a tanár figyelmét, ami nem sikerül, csinálsz valami érdekeset, feldühödsz valamin, és az óra vége előtt távozol a teremből. Ez látszólag már egy kész szituáció, azonban mondok néhány dolgot, amit végig kell gondolni hozzá: mekkora a terem? hányan vagytok? miért változtatsz helyet? ki kezdeményezi az interakciót? mennyi a hely a padok között? hol áll a tanár? milyen óra van? miről jegyzetelsz? stb.

Az én tipikus szituációm a következő volt. Az elsők között érkezem a terembe. Háromszemélyes padok vannak, a harmadik sor ablak melletti padjának a középső helyére ülök, majd átülök a szélére, elhúzom a függönyt és kinézek. A középső széken ott marad a kabátom, oda rakom a táskámat is, jelezve, hogy ha nem muszáj, akkor ne ülj ide. Előveszek egy könyvet, és az óra kezdetéig hátralevő időben olvasok. Bejön egy másik diák, odaül a táskám túloldalára, egy pillanatra föltekintve üdvözlöm. Olvasok tovább. (Egyébként direk emiatt bevittem magammal az Inkognitót, amit éppen olvasoknék, ha nem lenne folyton kötelezőm.) Nézem az órámat, bejön a tanár, sutty a könyv a táskába, füzet, toll elő,  mobiltelefon kikapcs. A padtársam áthajol a táskám fölött, hogy kérjen egy tollat. Adok neki. Jegyzetelni kezdek. Egyébként úgy állt össze az agyamban a dolog, hogy orosz irodalom óra van, de én bevezetés a művelődéstudománybat, azon belül is John Cageet jegyzetelek. A jelentkezős procedúra julisan zajlik le, a dühöt idegesség irányába toltam el, mégpedig az előző félévem szerdáiból jól ismert "nem fogok odaérni a következő órámra" mintájára, néztem az órámat, egyszer, kétszer, háromszor, ültömben felöltöztem sálig, aztán a kiviharzás a teremből, és ennyi.

A fizikai imitációt három dolog összessége tette ki. Az egyik egy rövid némajelenet volt a pároddal 90 másodpercben maximalizálva, amiben a két kémlelt ember (esetünkben, és a párom is lány volt, ez két fiút jelentett) megérkezik, konfliktusba keveredik, és legalább az egyik távozik. A másik része ugyanez a jelenet volt 3 percben kommentárral ellátva. (Amikor X megy, így tartja a karját, a feje van a legelőrébb, stb.) A harmadik része pedig egy három oldalas írott dolog volt, ami a kommentár részletesebb kifejtését tartlmazta. Voltak hozzá szempontok megadva, hogyan ül, hogyan áll, milyen az átlag arckifejezése, hogyan megy, mekkorákat lép, milyen a tempója, gesztikulál-e, hogyan változik a mozgása különböző közegekben, pl. órán, barátai között, hogyan változik a mozgása hangulatának függvényében, vannak-e izolációi (az én megfigyeltemnek rengeteg izolációja van, például csak a fejével fordul valaki felé, stb.); volt egy kulturális kötődések kategória is, ebbe az tartozik, hogy a mozgása alapján szerinted (meg kell indokolni!) hova valósi, milyen családból jön (egy szülő/két szülő, vannak-e testvérei, stb.), milyen volt a neveltetése, melyik szülőjéhez állt közelebb, mi az érdeklődési köre, mennyire nőies/férfias, hány évesnek tűnik a mozgása alapján. Ezt megírtad három oldalban, és bemutatód után leadtad a tanárnak és a megfigyeltednek.

Ebből persze az is következik, hogy én is kaptam egy ilyet. Elég sok minden jól el volt találva benne, mondjuk a kulturális kötődések részben voltak rossz tippek, de néhány új dologgal tisztába jöttem magammal kapcsolatban, ebben mondjuk az is közrejátszott, hogy felvételről visszanéztem a mozgásomat, miközben kommentálom a megfigyeltem mozgásának imitációját (az mondjuk enyhén megrázó volt). Egyszer felröhögtem szép hangosan, miközben útközben elolvastam ez az interests résznél volt, ez pedig az az állítás volt, miszerint én szeretek kötni. Aztán eszembe jutott, hogy régebben tényleg kötögettem. De az biológiatanulás közben volt, külön-külön nem bírtam volna egyiket sem tartósan.

Ezek után nekünk kellett osztályozni a teljesítményünket, de ez már csak egy csúnya részlet, mert annak sosinc jó vége, ha nekem értékelni kell a saját teljesítményemet.

ma filmet néztünk

Este megint filmet néztünk a hostmamámnál, méghozzá kettő és felet. Meglepődve jövök el onnan másodszorra is, hogy hogyhogy nem szorongtam, mondjuk Bato, a hostmamám lakótársa vagy hétszer megkérdezte, hogy nem akarok-e még tiramisut, amit itt úgy mondanak, hogy terra messou kábé, és ciki volt azt mondani, hetedszerre is, hogy köszönöm, de egyelőre nem, viszont vettek olyat, hogy George's Hungarian Sausage, és tényleg olyan volt, mint az enyhébb magyar kolbász, és hát örömmel is ettem, holott otthon nem nagyon eszek kolbászt, mert az otthoni csípősebb.

Szóval először megnéztük a Daddy's Girl című pszichotrillert, elég ügyes a technikája, színválasztások, kameraállások, meg az is tetszett benne, hogy raktak mögé pszichológiát, még ha nem is mondom, hogy plauzibiliset, de akkor is. Jól játszott a főszereplő kiscsaj, viszont maga a történet eléggé kiakasztó részletekkel rendelkezett azon kívül, hogy jelentős mértékben megjósolható volt. (A 11 éves kiscsaj kinyírta az iskolaigazgatóját, a nagyanyját, az anyja barátnőjét, valami ügyvédet, aztán majdnem az anyját is. A családi viszonyok úgy értendőek, hogy örökbefogadott gyerekről van szó.)

Aztán belekezdtünk a Cloud 9 című német filmbe, mi leírás alapján elég érdekesnek tűnt, meg most előkerestem netről az előzetesét, és az alapján is, de vagy fél órát végignéztünk belőle, és végig csak az történt, hogy a főszereplő 50 éves nő vagy a férjével vagy az újdonsült szeretőjével szexelt, és akkor gondoltuk, hogy ez egy német pornó, ami filmnek adja ki magát, és a történetre hiába várunk, mert mondjuk majd kapsz egytized történetet és kilenctized szexet, ami 50-50%-ban oszlik meg a két úriember között, szóval inkább belekezdtünk valami másba.

Az meg a The Lodger volt, abban a zene és a kép összevágása tetszett a legjobban, egy sorozatgyilkosról szól, és klassz komolyzenék vannak bevágva alá egy csomó helyen, például Mozart Requiem is, meg egyéb klasszságok. Egyébként ezt a crime thriller kategóriába sorolja a Netflix, amit vagy én nem ismerek, vagy nincs Magyarországon, igazából nem értem pontosan hogy működik, de házi videotéka szolgáltatás jellege van, olyan meg van otthon is, azt tudom.

Egész egyszerűen jól esik a változatosság, hogy akkor most nem drámába sorolt filmet nézek, hanem valamit, ami azért mégsem a szappan-akció-humor, de nem zaklat fel. Így jöttem rá arra is, hogy a thriller az nem is ijesztő. A látvány sem, és mondjuk a két filmben összesen volt egy ijesztő hanghatás. A német nyugdíjaspornó inkább naturalista volt, mint a thrillerek. Lehet, hogy egyszer végig kéne nézni, mert a thriller alapján van rá cseppnyi esély, hogy az első harminc perc digidugi után valami történik is. Mert az alapkérdés, amit elvileg fölvet a film, az összetett egy dolog, én mondjuk elvárnám, hogy kihozzon belőle a film néhány jó jelenetet, pláne ha már hozzávágtak egy-két díjat is.

színház

Csomó mindenről lehetne írni a témában, egyrészt hiányolva van a beszámoló az önimitációmról, másrészt ma megcsináltuk a más imitálása projektet, amihez két hétig lehetett kémkedni az embered után, és le kellett adni egy háromoldalas jellemzést a másik mozgásáról, ezen kívül te is megkaptad a rólad írt három oldalt, szerintem ez is érdekes lehet, ezen kívül meg ma Alicia végigevezetett minket Stage Managementen a színházon, és az egészen nagyon szuper volt, most láttam először a színpadot is, így tudtam, hova kell visszaosonni fényképezővel, és szerencsémre épp nyitva volt az ajtó, írhatok erről is, lehet szó a blockingról is, ami a mai Stage Management óra témája volt, csak nyüstöljetek, mert el vagyok közben maradva a tanulással, egy betű nincs meg a regényemből, csütörtökön kiselőadunk, keddre még 100 oldal olvasmány, hétfőre blockig meg öt bejegyzéssel vagyok lemaradva az Acting Journallal, meg meg kell írni az első self-evaluationt Actingre, nem vagyok elragadtatva az ötlettől, hogy mi fogjuk osztályozni magunkat, hiszen az nagyon-nagyon ritka, hogy én meg legyek elégedve magammal.

blizzard, метель, hóvihar

Mivel ez elég izgalmasan hangozhat, tartozok ennek is egy bejegyzéssel. Mindenesetre nézzétek meg Kristóf blogját, ő már írt róla, képei is vannak, én a változatoság kedvéért próbálom egy poetikusabb oldaláról megközelíteni a dolgot, hogy továbbra is maradjon értelme mind a kettőnk blogját követni.

Szóval kábé hétfő este Phoebe azt mondja, hogy mondanak vagy egy feet havat a hétre, mire én megkérdezem, hogy az mennyi, és akkor megmutatja, hogy kábé ennyi. Már repdesnek a hírek, hogy valami várható, a bűvös b betűs szó is elhangzik, hát mondom jólvan, ez van, ilyen sem volt még, de itt biztos szokott lenni.

Kedd este aztán apa kezdődik kezdődiiik, egyszercsak hallom ahogy a szél az ablakhoz keni a hópelyheket.  Mondom hogy aha, aztán nézem az ablakból, elég jól néz ki. Kergetik egymást a kicsi szemcsék, lehetnénk a sivatagban is, olyan, mintha fehér homok lenne. Aztán jelentkezik a családom hogy jesszusom, halloták a hírekben, hogy itt történelmi veszélyességű hóvihar dúl, és akkor megguglizom magyarul, és kiderül, hogy tényleg. Ja, akkor erről beszéltek tegnap, gondolom, és újra kinézek az ablakon, hogy akkor ez most történelmi jelentőségű, úgy nézzem. Nem mondom, hogy szívesen lennék kinn, de nézni jó. Van egy szúnyogháló az ablakunkon kívül, mire lefekszem aludni telefújja a szél hóval úgy, hogy a végén már a lámpa sem látszik a parkolóban, nem hogy a fényében kergetőző hópelyhek.

Amikor kimegyek vécére, mert hogy olyat is szoktam (és amióta Megan, az RA-ünk kiragasztott egy Toilet Literature címre hallgató micsodát shit to read while you take a shit felirattal, azóta azon gondolkodom, hogy vajon ez a hasmenéses betűfóbiásoknak vagy a szorulásos könyvmolyoknak való), akkor hallom, mert ott kevésbé hangszigetel az ablak, hogy elég intenzíven nyavalyognak még a nyafka hópelyhek  szélben, és szaladnak a szél elől mint a kislányok, akiknek be akarnak nézni a szoknyájuk alá.

Naoké, ugorjunk a ma reggelre. Itt elég sok óra elmaradt annak ellenére, hogy az intézmények többségével ellentétben nem rendeltek el tanítási szünetet. A kedd esti és a szerda reggeli órám járt így, de délelőtt tizenegykor bizony már kénytelen voltam a nyakamba venni a hótengert, hogy eljussak a színházig. (Lényegében térdig el is áztam, de Actingen játszóruhában és váltás zokniban (aminek tapadós a talpa, hogy seggre ne essek) vagyok, szóval óra közben jelentős mértékben megszáradt az egyéb cuccom, visszafelé már meg a Kristóf által prezentált masinák csináltak nekünk utat, szóval háváj volt.)

A hó helyenként tédig, máshol derékig vagy éppen nyakig ér, de ez utóbbi főleg annak köszönhető, hogy a kotrógépek nem eltűntetik, hanem, nomen est omen, arrébbkotorják a havat, így úgynevezet hókupacok képződnek.  A szúnyoghálónk alján is áll egy 10-15 centis magasságban a hó, de ez nem  kotrógépek, hanem a gravitáció miatt. Nekem tetszik, és tényleg lehet szép dolgokat találni kint. Van néhány mobilos fotóm most itt a közelben, megmutogatok belőle. Szépen lehetett fotózni, sütött ma a nap. Több is van, az egyéb képekhez kattintsatok az oldalsávban a linkre, tegnap felraktam már több, mint százat.

olyan, mint a sivatag vagy a tengerpart vagy a Grand Canyon (?)

ekkora a campuson... ennyi hó még itt is szokatlan.

Szóval akkor a többi képet az oldalsávban található linkre kattintva.

The Sequential Novel

Ez az órám heti kétszer van, összesen majdnem négy teljes órában a héten. Az óra az English alá van besorolva, de akikkel együtt járok oda, majdnem mind Creative Writing szakosak. Tulajdonképpen a Creative Writing is az angol alá van besorolva, valami olyasmi lehet, mint otthon a szakirány peldául magyar szakon.

Az óra alapvetően íráskurzus, ez abból látszik többek között, hogy a jegy 40%-át adja már önmagában az írásmű, amit el kell készíteni a saját magunk által megszabott határidőre. Az óra tematikus is, vagyis egy műfajjal foglalkozunk, ez a sequential novel. A koncepció az, hogy azért olvasunk, hogy irjunk. Ez azt jelenti, hogy a szemeszter során elolvasunk öt darab sequential novelt, aztán (illetve közben) ebben a műfajban mi is írunk egyet 20-30 oldal terjedelemben. A regények fel vannak szabdalva részletekre, azaz nem órárol óáara kell egyet elolvasni, mint otthon, hanem mondjuk másfél het alatt, és akkor három órán át foglalkozunk az adott novellaregénnyel. Az első regényre, a Winesburg, Ohióra legalábbis három alkalmat szántunk.

Ezt kiegészítik a szemeszter folyamán kiselőadások 10-15 perc terjedelemben, amelyeket pármunkában kell csinálnunk, és az 5 novellaregényből az egyikhez kell hátterismereteket adjon. Ezenkívül workshop rendszer van, ezért nem lehet nevetve kitűzni sajat magadnak a lehető legutolsó napot a saját írásod leadására. Mindenkire jut két workshop: az egyik a tavaszi szünet előtt, a másik meg a tavaszi szünet után. Ez, ha jól vettem ki abból áll, hogy az első alkalomra leadod 16 példányban a sequential noveled, ahol épp tartasz, ideális esetben mondjuk a felét, és akkor arról szól az óra fele mondjuk. A másik fele meg valaki máséról. Aztán ez ismétlődik a teljes műre a második workshop alkalmával, és van egy heted utána leadni a véglegeset.

Kell ezen kívül írni két tömör, 3-4 oldalas elemző esszét az első négy olvasmány közül valamelyik kettőről. Ezeknek legalább egy kritikai forrást (MLA-ben citálva) fel kell használniuk, és az elsőt legkésőbb a tavaszi szünetig le kell adni. A kettőből az egyik lehet metafikciós dolog, pl. képzelt interjú a szerzővel vagy "other such solemn foolery", ahogy a tanár megfogalmazta.

A szövegeket időrendi sorrendben olvassuk, gyakorlatilag mind modern irodalomnak számítanak, a lista a következő:

Sherwood Anderson: Winesburg, Ohio

John Steinbeck: Pastures of Heaven

Alice Munro: The Beggar Maid

Louise Edrich: Love Medicine

Kevin Fenton: Merit Badges

a Commons

A Commons az a hely, ahol mindenki együtt eszik. De lássuk, hogy is történik ez valójában. Vasárnapkivételével napi három étkezést biztosítanak. Vasárnap nincs vacsora, ilyenkor a legtöbben elmennek valahova étterembe, például Kristóf is ma olasz étterembe tervezett menni. (Nekem a vasárnapi vacsorát úgy hívják, hogy fogyókúra. Vacsoraidőben úgyis a zenekarban ülök. Kivéve jövő héten, mert akkor Super Bowl kupadöntő van, és a karmesterünk azt akarja nézni zenekar helyett mondja, hogy úgysem jönne senki zenekarra, akkor meg hadd lógjunk legálisan.)

Vannak ilyen standard dolgok, amik minden étkezéskor kinn vannak, vegyevigye. Ez a saláta, öntetek, bébikukorica, gomba, paradicsom, szotyi, mogyoró (a bokorról való), lilahagyma, reszelt sajt, valami zöld dolog, halpüré, alma-banán-mandarin, ananászkompót, barackkompót, valami püré, rózsaszín zselékocka, túró, gyümölcssaláta, szeletelt kenyerek, mogyoróvajkrém, lekvár, ezerfajta müzli meg cornflakes meg szárítottbanán. Vannak az italadagolók is, kávé, tea, tej, kakaó, kóla, fanta, sprite, rózsaszín limonádé, sárga limonádé, gyümöcslevek, energiaitalok, víz. Van mindig ketchup, mustár, BBQ, majonéz is. A többi az úgy jön-megy. Általában van süti, nem variálják túlságosan: vagy muffin vagy piskóta krémmel a tetjén vagy valmi piteszerűség - magyar értelemben. Standard van fagyasztott joghurt is két ízben, ezt kihagytam elsőre. Viszonylag sokszor van fagyi. Akkor ahhoz vannak szószok meg tölcsér is. Van egy szendvicspult, szerintem tökértelmetlen odaállítani mögé egy embert, de mindegy, ott vannak felvágottak is.

Mit csinálnak a diákok? Ha már itt lehet találkozni mindenkivel - beülnek a kisebb-nagyobb klikkjeikbe. Egészen elképesztő, a kínaiak mindig együtt ülnek, mármint van itt egy adag kínai, akik itt tanulnak, nem cserediákok, mint mi, és ők teljesen elkülönítik magukat. Hihetetlen, de még az afro-amerikaiak sem nagyon vegyülnek. Egyrészt ez egy liberális szellemű hely, de a fehérek jóval többen vannak. A nemzetközi diákok és az amerikaiak is általában külön ülnek egymástól. Van néhány amerikai, aki verődik a nemzetközi társasághoz, de általában az újonnan érkezett nemzetközi vagy cserediákokat is ez a közösség fogadja be, meg a néhány ehhez a közösségez csapódott nyitottabb amerikai.

Ennyit a Commonsról most.

Najó, árnyalom egy kicsit a dolgot. Körülnéztem a legutóbbi étkezéskor, és összesen két afro-amerikait láttam, de ők két különböző helyen ültek. A kínaiak asztala meg inkább ázsiaiak asztala, csak még nagyon béna vagyok ahhoz, hogy megmondjam, hogy kínai-e valaki vagy korea. De ők is bekeverednek a nemzetköiek közé azért.

Tizenhét-tizennyolcadik nap (január 29-30., szombat-vasárnap)

A szombat szar volt: szükségszerűvé vált, hogy igénybe vegyem az új netbook garancialitását, macera lesz az is, sok macera, kiborulás, semmi buli, bőgicsélve séta a sötétben, hogy nyugitebarom, emelt fővel viseld el, hogy lúzer vagy, ilyesmi, ennyit róla.

Elolvastam a drámát, amiből kell a sok listát írni holnapra, meglepően ütős, ami eszembe jutott róla: Beckett, Pinter meg a Country Wife, haha. Szóval tetszett, de meg se kell értenem ahhoz, hogy meglegyen belőle az összes lista. A listázás újraolvasással lesz a hajnalig tartó programom asszem.

Délután voltam a Russian Houseban, ott voltak az oroszosok meg a négy oroszunkból három, de Giorgi egyébként is Örményorságban született, tudjátok, ami mindent megmagyaráz. (Ma összefutottam vele a könyvtárban: odajött, hogy megkérdezze ott leszek-e még két óra múlva is, mondtam, hogy ez felettéb valószínűtlen, erre megvonta a vállát, és csakazért is odaakta mellém a táskáját, hogy legalább addig őrizzem, amíg ott vagyok, ő majd jön két óra múlva, hozzá ne nyúljak.) Ez a Russian Club, mindenféléről meséltek, ami politika meg robbantás meg ilyesmi Oroszországban illetve Moszkvában, szerintem egyre jobban értem, ha oroszul beszélnek.

Ezenkívül zenekar volt máma, a fúvós, most már bele vagyok rázódva ezekbe az extrémfelsőpótvonalas hangokba, jó volt nagyon. És DARABOKAT játszunk, ésezen belül NEM a Charpentier Preludiumot a Te Deumból, amit a zeneiskolaival anno legalább három éven át játszottunk, mert az volt az egyetlen, amit normálisan tudtunk. Mutatok néhányat a mai próba anyagából:

Delibos: March and Procession of Bacchus


ennek természetesen fúvószenekarra és ütősökre idomított változatát kell elképzelni

Holst: Second Suite in F



Dello Joio: Scenes from "The Louvre"

Tizenhatodik nap (január 28.)

Stage Management óra után még arra gondoltam, hogy majd este a Stage Managementről írok a blogomba, de most már totál nem tudom mit akartam leírni, de csak nem azt, hogy mit tanulunk. Mondjuk az is érdekes, a próbák előtti feladatokról volt szó, milyen doksikat kell kiosztani, mire kell ügyelni egy próbatér berendezésekor, birtokbavételekor (hol a bejárat, hol a vécé, van-e telefonvonal, wireless, elektromosság, tárolótér, backstage, akadályozó térelemek, ablak), miket kell kiragasztózni, amíg nincs díszlet. Mikor súgj a próbán, és (azon kívül hogy mindent) mit írj fel közben.

De aztán volt egy Acting is, most már ténylegesen egymást imitáljuk, nekem egy fiút kellett ma. Párban voltunk, és meg kellett tanítani a másiknak három tipikus ülésünket. Mostanra egyébként lement az összes önimitáció, állítólag a könyvárban le van adva a felvétel az összesről, és újra lehet nézni őket. Elvileg azért, hogy minél jobban tudjad majd imitálni az embered, de én sutyiban magamat szeretném visszanézni, pédáulhogy hány percig csináltam az önimitációt meg hogy nagyon vörös-e a fejem, és látszik-e, hogy effektíve remeg  lábam. Kaland ez az Acting óra, határozottan élvezem.

Oroszon hülyére vihorásztam magamat, mert részletekben filmet nézünk, az a címe, hogy Ирония судьбы или С лёгким паром, és hát haláli ez a Zsénya, de komolyan.

A hétvége mozgalmas, mert itt van egy csomó látogató, úgy hívják őket, hogy prospies ami a prospective students vagyis a jövőbeli lehetséges diákok rövidítése. Kicit irigy vagyok rájuk, jó hely ez. Sok program is van, de szerintem ez itt általános. Ez a hét volt például a Rush Week, ami azt jelenti, hogy a fraternityk meg a sororityk most választották ki, kiket vennének be szívesen a tagjaik közé. Ha valahova be akarsz kerülni, akkor azt itt úgy mondják, hogy ezen a héten you rush for it.

Este itt volt a Meyer Theaterben, ami a campus egyik epületében rejtőzik a Chapter 6 névre hallgató acapella formáció, ennek már a hírére is lázba jöttem, mert ilyet, ha a Four Fatherst nem számítjuk, akkor még nem is hallottam élőben, de a tizenegy-tizenkettedikes OOTB Crosstown Traffic óta azért hallgatom a műfajt, és szokok jó énekeseket találni meg jó produkciókat is. Itt most a legmagasabb szólamot vivő srácot leszámítva igen jó énekesek voltak, ő kicsit erőlködésből nyomta a fejhangot. Volt egy eléggé szétizélt Wonderful Worldjük meg Bohemian Rhapsody-jük az elején, de aztán meggyőzően jó dolgokat csináltak, es humoros is volt meg mozgásuk is van hozzá, élveztem, jó volt. Itt egy videó, ez is volt máma, ez volt talán a legelképesztőbb az összes közül, mert hogy az a srác a basszust énekli, és tényleg kábé ilyen a beszédhangja.





De álljon itt az is, ami meg állítólag a legtöbbet követelt medleyük, aki meg akarja tudni, hogy nekem ma este melyik volt a legimpresszívebb, az kattintson ide.


 (Itt is hallani, hogy a magas srác erőlködik.)

Utána meg megnéztem Phoebe-ék rögtönzős csoportjának az előadását, olyasmi, mint a magyar Beugró, csak angolul volt, és nem hallottam az instrukciók nagy részét zajtól, és nem értettem annak  felét, amit mondtak, mert az meg angolul volt, de jó hangulat volt, és azért volt, hogy értettem, szóval szórakoztam ma este tanulás helyett.

Hanától meg vettem 1 dollárért helyi sört, mert nála több is volt, itt elég szigorúak ezzel a 21 alatt nincs pia dologgal, mé azzal együtt is, hogy a college alapvetőn szabadelvű a kérdésben. 0.335 l-es kiszerelésű. Iható, de ittam már jobbat. Holnaptól tanulás, de este lesz valami Slam Poetry nevű dolog, azt meg szeretnm nézni, hogy mi. (Tegnap meg Open Mic volt a C-Hausban,de egyrészt későn tudtam meg, másrészt meg hajnali kettőig tanultam.) 

Tizennegy-tizenotodik nap (januar 26-27., szerda-csutortok)

Eloszoris nagyonorultem a jobb oldali dobozba irt dolgaitoknak. Azt hiszem azt is ki tudtam talalni, hogy melyiket ki irta.

Ma megerkezett a netbook, amit a neten rendeltem, es be is kapcsoltam, ugy tunik az egyik kis lampajat leszamitva mukodik is, de ha majd lehuzom a toltorol, lehet, hogy az is bekapcsol, odaig meg nem jutottam el. Kicsit azt hiszem elo van jove az aggodos alaptermeszetem, sok minden nem tesz jot neki, foleg ez a szamitogepes dolog, most erzem eloszor a gepmeghalos eset ota, hogy a jobb iranyba valtozik ez az aggodossag. Eltavolitottam minden folyadekot a gep ket meteres korzetebol, a fiu pedig visszaadta a tollamat. Je. Meglepetes volt.

Megint sequential novelrol jovok, leadtam az elso fictionomet vagy rovid novellamat, ahogy tetszik. Kezzel irtam hajnali kettoig az agyban, hogy hogy lesz vajon dupla sorkozzel saccperkabe ket oldal, ma gepeltem le, es elegge a szelere kellett huzni a margot ahhoz, hogy ne legyen tobb ket oldalnal. De a masfeles sorkoz meg a tizenkettes betumeret megvan. Es ket oldal, se tobb, se kevesebb.

Lehet ilyenkor elvezni az elonyeit annak, hogy itt vagyok, es senki nem tud semmit rolam, buntetlenul lehet hazudni es igazat mondani egy ilyenben. Foleg az igazmondas a jo, senki nem tudja megmondani, hogy nem hazugsag-e, mert nyilvanvaloan nem mondok vegig igazat, ha egyszer azzal zarom a novellat, hogy epp fizika szakra jarok. Szoval van ez a kenyelmes helyzet, hogy ugy tarulkozol ki, hogy csak te tudod. Ez jo, ez tetszik. Otthon a vilagert sem mutogatnek ilyen irast. Alapvetoen egy eltorzitott valosag, es nem forditva, ezert nem. De ezt itt nem tudja senki sem rajtam kivul, haha.

Tegnap voltunk Janesvilleben, a Social Security irodajaban, hogy kapjunk Social Security Numbert, ami kabe az amrikai TAJ szam. A gyerekek, Amerikaban vagyunk! erzesem rettenesen pofan lett vagva, amikor is kiderult, hogy sorszamhuzos rendszer van, van is automata hozza, de az hogy majd szolitanak, az tenyleg abbol all, hogy szolitanak, valaki megprobalja hangosan kiabalni a szamodat, mint emlkeszem, hateves koromban az Ortopediai Klinikan. Vannak ablakok, szamuk is van, csak nincs kiirva, ugyhogy fogalmad sincs, melyik a harmas mondjuk. Nem is latod at a teret, hogy ki tudd szamolni. Van ott valami biztonsagi bacsi, o leginkabb azt csinalja, hogy ugral, es vagy megkerdezi az emberektol, hogy mi a szamuk, vagy megkerdezi az emberektol, hogy ovek-e mondjuk a 38-as. Szoval koordinal, hogy ne unatkozzon vagy nem tudom. Nem szeretnek ilyen helyen dolgozni, es ugy tunik ok sem nagyon elvezik, a no akinel vagyok, peldaul ket perc utan felfogja, hogy nem ertem rendesen, amit mond, de tovabbra is ugyanabban a pattogos betanultszovegmondos stilusban lerdez olyanokat, hogy van-e amerikai jogositvanyom meg anyamkinja. Lehet, hogy o kivulrol tudja a kerdeseket, de en most hallom eloszor.

Utana voltunk egy allitolagos mall-ban is, roppant szellemesen az a neve, hogy Target, kaptunk egy orat ott, a vegen kiderult, hogy mindenki ram vart, de hat en ezt nem tudtam, es gondoltam, ha mar van egy orank, akkor kihasznalom, ezert amikor mar minden a kosaramban volt, meg nezelodtem.

Egyebkent annyi itt a dolgom, mint a nyu. Muszaj lesz vegigtanulni ezt a hetveget, pedig szivesen mennek pingpongozni a host mamamekkal, akik szombatonkent jarnak. (Tobbek kozott.) De nem szabad halmozni a lemaradast, mert rosszul jarsz vele. Most eppen az orosz lemaradasomat potolom, amit tetozott a Janesville-i szekuriti tripp miatti hianyzasom. Aztan johet a Stage Management lemaradas (ez ket fejezetnyi, plusz megegy, ami holnapra van), aztan be kell fejezzem a Winesburg, Ohiot, ami sajnos nem sikerult mara, mert a beadandot irtam meg a netbookon porogtem. Hetfore meg el kell meg olvassak 50 oldalt a Pastures of Heavenbol, ami Steinbeck, es 8-an kiseloadok belole, ughogy addigra az egeszet el kell majd olvassam, na meg van a 70 oldalas drama, amihez hetfore kell props list meg costumes list meg sound list, es az elvileg 4 olvasas, szoval 4x70=280 oldal, adjuk szepen hozza a Winesburg, Ohiobol meg azt a 25-ot meg a Pastures of Heavenbol azt az 50-et, es rogton latjuk, hogy hujjuj. Ugyhogy most gyorsan be is potlom mind az oroszt, aztan zutty a Stage Management tankonyvbe.

Tizenharmadik nap (januar 25, kedd)

Eloszoris szeretnem felhivni a figyelmet a jobb oldalsavban megjeleno kis dobozra. Ez arra jo, hogy bele lehet szolni abba, hogy mirol irjak. Lehet kerdezni, javasolni, megjegyzest irni ugy, hogy azt csak en lassam. A nekem megfelelo igenyeknek megfeleloen tudom igy alakitani, mi legyen a blog iranyvonala.

A kedd olyan, hogy van az az egy szem oram este het utan, kilencig eltart, es statisztikailag eddig elmondhato, hogy altalaban agyonidegeskedem elotte az egesz napot, hogy vegere jutok-e a kotelezo(k)nek estig. Ma csak harom oldal hianyzott (meg ket essze de az nem annyira fontos), ez jelentosen jobb, mint mult heten a tizenket oldal. Most errol az orarol gondoltam, hogy irok kicsit. Ez egy Creative Writingos ora, ahogy azt mar valahogy leirtam, es majdnem mindenkinek ez is major-e meg ugye legalabb juniorok. Ennek megfelelo szintet ert el az elso ijedtsegem is, de Andrasek azt mondtak, hogy attol meg, hogy valakinek ez a major-e, nem kell azt hinni, hogy tud is jol irni. Korulneztem egy kicsit, kikkel jarok oda.

Eloszoris mind amerikai. Van egy hatalmas darab srac, na o azt csinalja oran, hogy alszik. Csutortokon meg csak gyanitani lehetett, mert ugye a diszkreten alvokrol el lehet hinni, hogy csak bambulnak lefele, na de ma aztan kiderult, hogy tud nemdiszkrten is. Ez ugy nezett ki, hogy a szek tamlajan hatrahanyatlott fejjel tartozkodott huzamosabb ideig, erre meg a bolcsesz vagyok elbambultam verziora atalakitott vicc sem huzhato ra, mer tennyire nem izgalmas a plafon - meg egy bolcsesznek sem.

Egyebkent itt Amerikaban, a fiuk jelentos szazaleka folyton sapkaban van, de tenyleg. Ezen az oran ket es fel fiu volt sapkaban. A fel ez az alvos gyerek, levette valamikor. Bar ha gonosz akarok lenni, akkor a merete miatt beszorzom kettovel, es rogton egesznek szamit. Bocsanat.

Aztan van a rajzolos gyerek. A multkor mellette ultem es lattam, hogy egesz oran rajzol. Egyebkent azt is kifigyeltem, hogy multkorra kevesebbet olvasott el, mint en, es mai megyfigyeleseim alapjan ez a mennyiseg csutortok ota nem igen valtozhatott. Egyebkent a sracnak abrandos hagja van, es noies szempillai. Ma legalabb egy kilo zacskozott, zacskoban arult pucolt nyers repaval allitott be, azt ropogtatta joizuen rajzolas kozben.

Van itt egy fiu, aki nagyonottvan a dologban, sokat szol hozza, es leginkabb ugy nez ki, mint Arthur Weasley a herripotterfilmekben. Na, o csutortokon kolcsonkert tolem egy tollat ora elejen, amit aztan nem adott vissza. (Huszonotforintos eldobhatot adtam neki, na nem azert rinyalok, de felolem legyen olyan guzu, amilyen akar, kerem vissza a tollamat, nem igaz, hogy nem vette eszre, hogy nem az ove, nem hiszem, hogy gyartanak itt pont ilyet.)

Van egy lany, na neki olyan a feje, mint egy babanak. tenyleg, a haja is. Es meg a szemet is ugy festi, hogy alul a szempillain a festek ugy tunik, mintha kis edes fekete pottyok lennenek a szeme ala festve. olyan cukorbaba, hogy mar irrital.

Na van egy masik lany is, aki meg apolatlannak nez ki. Eloszoris tel van, es allati hideg kinn. Es o mezitlab van valami olyan bundabelese papucsban, ami vagy negy szammal nagyobb lehet a labanal, de a sarka persze kilog. Ezenkivul apolatlannak tunik a haja, es fel centi rahagyas van a kormeibol. a szaja meg mindig nyitva van, nemtom, lehet, hogy valami mandulaja miatt, de ezek az amerikaiak mindig csak szipognak meg szivjak az orrukat egyebkent is, nemtom. Na, o turja is. Marmint nem csak ugy sunyiban, ahogy az emberek nagyresze, hanem elso ora elott megfigyelhettem, aholgy a felcenti plusszos kormeivel, na ertitek.

A tobbiek okesak es vagyunk tizenhatan, szoval nem rossz az arany, csak gondoltam elmeselek par fura reszletet. Ez nem eloitelet, csak gonosz vagyok, tudom. De hat tenyleg erdekes reszletek, ne mondjatok, hogy nem. Ettol meg lehetnek barmilyen emberek.

Kaptunk kovetkezo orara, ami csutortok este van ketoldalnyi beadando fictiont. Dupla sorkozzel, hat az ugy csak egy oldal. Valami vagyrol kell irni, ami majdnem megtortent, de nem tortent meg. Meg gondolkodom.

Tiz-tizenegy-tizenkettedik nap (januar 22-24.)

Kedves emberek, most jutottam el addig, hogy a napok rendszeresen hasonlitani kezdenek egymashoz, ugyanis az orarend fix, es mar mindenfajta napbol volt legalabb egy. Eppen ezert, nincs ertelme naprol napra vegigmondani, hogy mi tortent, unalmassa valna. Ezert igyekszem kiemelni mindig az erdekesebb dolgokat, az orarendem meg megtalalhato az elozo elotti posztban. Igy hat ez a bejegyzes is atmeneti formaju lesz.

Szombaton az tortent, hogy nem tortent semmi. Reggel persze felkelek fel kilenkor mert hat a reggeli, az nem csak ugy akarmikor van, de reggeli utan rendszeresen belealszom az Acting tankonyvbe, nem mukodik, hogy hetvegen se aludjak eleget. Aztan ezzel el is telik a delelott, ebed utan azthiszem valami hasonlo dolgot csinalhatok, olvasom az Actinget, de nem alszom mar bele annyira. A sracot, akit figyelnem kene, hogy hogyan mozog egyaltalan nem latom, es nem csak akkor nem, amikor a szobamban vagyok, hanem amikor a Commonsban vagyok akkor sem. Szombat estere hivnak a fiuk valami buliba, a haven alagsoraba, de tudom, hogy mar elozo nap is az volt ott, az ismetles mindig laposak, es egyebkent is elegge rendesen-latvanyosan el vannak azodva egyesek, macskajaj, ilyesmi, nekem meg sok a tanulnivalom, ugy dontok, nem megyek. Helyette bedepizek, hogy it mar mindenki mennyire szocialis, bezzeg en, Phoebe mondja, hogy lesz valami koncert a C-Hausban tiztol, rock, mondom, lehet, hogy megyek, oda is megyek tizre, persze senki nincs ott, csak a keszulodo banda, es ez mar majdnem tiz ora tiz perc, mert annyit meg koroztem kinn a fagyban, hogy ne legyek tul koran. Jo szokasomhoz hiven megfutamodom, visszamegyek a fagyba, hogy meg varok egy kicsit, Phoebe-ek is mondtak, hogy jonnek, de kinn csak reszeg vadbaromallatok uvoltoznek minden iranybol, en meg fazom es faradt vagyok, es elkepzelem, hogy ezek az uvoltozosek itt nyilt terben is igen aggresszivan hangzanak, hat majd biztos bemennek, meg tancolni kell, uuu, Phoebe-ek sem jonnek arra, ugyhogy jo szokasomhoz hiven megfutamodom egeszen a szobamig, es olvasom tovabb az Actinget. Ossze is kell am allitani a Self-imitationunket. Haromnegyed kettoig olvasom az Actinget, mondvan, hogy megvarom Phoebet, es kimagyarazom, hogy miert nem mentem el vegul megse a C-Hauba, de meg haromnegyed kettokor sem erkezik meg, es akkor az alvas mellett dontok.

Na, vasarnap persze megint reggeli van, az utolso pillanatban esek be, mar rakjak el ilyenkor a kajat, ugyhogy random osszekapkodok valamit a tanyeromra, hogy egyek megiscsak valamit. Nyilvanvaloan nem fogok minden hetvegen kialvatlanul kelni a reggeli kedveert. Ebedig olvasom az Actinget, aztan e bed utan par oraval elmegyunk Adrasekho. Miattam van ez a fura idopont, fel hettol ugyanis probalok a fuvoszenekarral. Finomat eszunk ott is, nagyon kellemesen erzem magamat, Kristof is elemeben van, sokat okosodok jovoltabol, amint magyarazza a gombocot meg a kulonbozo hasonlo dolgokat. Kozben a teveben meg az amerikai foci egyik kozep-vagy-nem-tudom-milyen dontoje. A vege fele a politikara terelodik a szo, ebben a helyzetben feszengek, nem tudnam megfeleloen eloadni a jelenlegi helyzetet, inkabb Kristof beszel (meg ugy egyebknt is a fiuk a beszedesebbek az asztalnal), en meg feszengek, hogy le fogom kesni a probat.

Nem kesem le, mert elvisznek autoval. A filing megvan, hogy jej, zenekar, normalis dolgokat jatszunk, viszont hihetetlenul nem megy az egesz, laprol kene olvasni, es a tobbieknek eleg jol is megy a szekciomban, en meg benn ulok fuvola egyen, es nezek, mint Rozalia a moziban, hogy basszus jesszus basszus jesszus. Kihivas, szeressuk. Csak egek, mint Roza a piritosban, na.

A hetfo ugy kezdodik, hogy haromnegyed oraval elalszom, nincs reggeli csak rohanas a szinhazba Stage Managementre. alicia hozott valami rozsaszin sutit, egy darabot csinalt mindenkinek, negyen vagyunk osszesen, mint ehes disznonak a makk. Kapunk egy 70 oldalas dramat, ebbol jovo hetfore kell varazsolni egy promps listet egy costumes listet meg egy sound listet. Ez az jelenti, hogy ha betartod a szabalyokat, akkor negyszer legalabb el kell olvasni.

Actingen nem kerulok sorra a self-imitationommel, pedig megvan a menetrend, hogy pontosan mit is akarok csinalni. Es basszus, ezek az amerikai kolkok olyan lazan adjak a termeszetest, hogy az behalas. Eddie tuljatsza, de hihetetlenek egyebkent, Priscilla vagy 7 percen at jatssza, hogy tanoran ul, es tenyleg olyan, elkepsztoen elkepesztoek. Majd szerdan megmutatom nekik, hogy nem tudok meg magam sem lenni a koreografiam alapjan. Sebaj, elvezem, aztan hatha megis.

A ket ora kozott megrendelem 76$-ert a Stage Management tankonyvet, ez az ara itten kedvezmenyesen, ingyenes ket napon beluli szallitassal. egyebkent 91$ lenne, ez van. Acting es ebed utan meg otthonal allok nagy ketsegbeesesben, hogy nekem kene egy gepet is rendelni, de a vasarlasi limitem atallitasaval gondok vannak. Ez nem olyan izgalmas igy leirva, a lenyeg, hogy elegge ketsegbeesunk, en legalbbis biztosan, amikoris minden varatlanul megoldodik. Oroszrol meg majdnem elkesek miatta, es megint arra a felismerere jutok, hogy nincs leckem. Na miert nincs? Mert a moodle-t kene neznem hozza. Haha. Ezt is jokor tudom meg. Random gyakoroltam, olyat is, ami epp lecke volt, de persze beadni azt nem tudok. Teljesen szetfrusztralom magamat azon, hogy itt mindent oroszrol angolra kell forditani, olyan szvak nem jutnak eszembe, hogy noisy meg dishes, motyogom magamban, hogy sum sum meg paszuda paszuda, ertem ertem, tudom magyarul, de mi ez angolul basszus basszus.

Aztan a masik zenekar. Itt utolso helyen van hely a fuvola kettoben, szet van csuszva az egesz, a bach az konnyu, kapunk valami mast is, annak mar ritmusa van, megint csak a kudarc, a vegere kezdek belejovogetni, de gyors gyors, nekem nem az olvasotempom a negyedik potvonalakkal meg odafenti trillakkal. Megkerdezem a melelttemulot, hogy mindenki most latja-e ezt eloszor, sajnos nagyon ugy tunik, hogy igen, egek, mint Rozi a mikroban, ez van. Majd lesz jobb. most kicsit holtpont van, de mar egy oldalnyi szereplot osszeirtam a sequential novelemhez, a vicc az, hogy mind valos, tizenegy-tizenkettedikes reggeli buszutjaimbol fogok meriteni, az a terv.

Most viszont megyek, es olvasok holnapra Winesburg, Ohiot. Udv.