Kedves emberek, elmondom, most mi van.
Április 18-án megvolt a koncertünk a fúvószenekarral, ma pedig a szimfonikus college zenekarral. Mindkettőt videózták, egyelőre reménykedve várom, hogy valami felkerül belőle youtube-ra. Május 24-én megvolt a Tech rehearsal a Directing Showcasehez, 25-én pedig az első előadás.
Amit ez jelent az az, hogy fenn ülök a fülkében, walkie-talkien megkérdezem a Front of House-t, hogy van-e kint sor. Ha nincs, akkor este nyolckor megkérem, hogy csukja be az ajtót. Ha visszajelztt, hogy becsukta, akkor jön az első gombnyomás, és innentől nagyon kell koncentrálni. Van egy lefűzősmappám, abban van minden, ami kell. Első gombnyomásra House to Half a fények, amint ez megvan, jöhet a második gombnyomás, ami a House Out. Ez egy blackout. Akkor várni kell, és megpróbálni melátni, hogy bejért-e a színészem, aki a sínpdon kezd, közben leadni az első figyelmeztetést a hangosítónak, ami egy Standby Sound Cue A. Ő visszajelez, hogy Standing by, és amikor bent van a színészem, akkor megmondom neki, hogy Sound Cue A GO! és amikor kimondom a GO!-t akkor megnyomom a világítást én is. Ekkor az történik, hogy ő lehúzza a zenét, ami addig ment, és visszarakom a fényeket, illetve azok a fények mennek fel, amiket a rendező előzőleg kért, és egy világítós diák előzőleg már beprogramozott a gépbe. És akkor ez így megy tovább. A színészek mondják a szöveget, és követem a könyvből, a végszó előtt leadok egy figyelmeztetést, a végszóra indítom a következő világítást, ami egy blackout, a sötétedésre felkérem a zenét. Aztán átrendezik a színpadot, ezért megint gombnyomás, és megy föl a scene shift lights. Ezután 3 jelenetet én hangosítok, aztán megint helycsere, és az utolsó jelenetben megint Stage Managelek. Minden jelenet végén van zene, és az mindig csak a következő jelenet elején halkul el. Van egy jelenet (a Kopasz énekesnőből), amibe óraütések kellenek, azt is CD-ről játszuk be, én nyomkodok, a másik lány jelzi, hogy mikor kell. Nulla másodperc van a számok között a CD-n, hogy minden ráférjen, kicsit ijesztő, nagyon villámkéznek kell lenni, meg számolni az óraütéseket, mert több részletben vannak a CD-n, de az utolsó adag után má zene jön, azelőtt pedig villámgyorsan kell nyomjak egy pause-t. Ezt a jelenetet még csak egyszer csináltam, a Techen, az első hétfőn még nem rakták műsorra. (Ki kellett miatta szedni a fényeket a gépből, meg egy csomót léptetni a CD-lejátszón.) Szegény lány, aki azt SM-eli, eléggé izgult, ugyanis Martinék a drámában folyton ugyanazt mondják, hogy How curious it is meg What a coincidence, és Mr. Martin nem tudja jól a szövegét, úgyhogy keveri, hogy mit mond épp mikor, nézni kell, hogy mi van ha nem keveri, hanem átugrik valamit, hátha kimarad óraütés is emiatt, stb. szóval ez izgi lesz most hétfőn, amikor már elvileg előadják ezt is. De itt én csak csinálom, amit mondanak nekem.
Oroszból már csak egy dolog van hátra, esszécske, azzal az instrukcióval, hogy Plagizálni nem tilos, hanem kötelező!. Most írom. A kreatív írás teljesen lezárult, már óránk sincs több belőle. Jé, írtam egy regényt angolul a félévben, 33 oldal (30-as korlát mellett), ezzel pedig az enyém lett a leghosszabb, és még szerették is.
Majd be szeretnék szkennelni néhány műsorlapot, amin rajta vagyok.
Most pedig a leghosszabb projektemről röviden. Acting. Hétfőn adjuk elő a jelenetet másodszorra. Kevesebbet próbálunk rá, mint szeretném meg igényelném. (A párom sokszor elfelejt próbára jönni. Kell majd adni neki valami tárgyat a legvégén, ami jelképezi azt a területet, amire a legjobban kéne még koncentrálnia, már rendeltem neki amazonról egy csinos határidőnaplót.) Holnap még lesz egy próbánk, változott egynéhány dolog a múltkori videó óta, majd ha lesz erről is, akkor igyekszem azt is felrakni, és össze lehet hasonlítani.
Közben Actingből lesz egy vizsga. Az gyakorlatilag a casting-szimuláció lesz, ahogy azt itt szokás csinálni. (Társulati rendszer itt nagyon ritkán van, mindenhova Audition van, borzasztó szerintem, és egy ilyen sablonba kell bekeretezned magad, hogy magassarkú, szoknya, ami nem fekete és mutatja az alakod, bemész, mosolyogsz, bemutatkozol, elmondod a szereplőd nevét meg a darab címét, elmondod a monológot, mosolyogsz, megköszönöd, kimész, ennyi voltál. Tiszta mustra.)
Erre is készülök most (és kéne valahonnan magassarkú meg nemfekete nemhosszú szoknya). Egy nekem-nagyon-tetszik bosnyák-kanadai kooperációs darabból mondom egy kanadai kismama monológját, szép is meg nehéz is, van benne kihívás.
Szóval ez van.
