blogzárta után érkezett

Fényképek is vannak újak, a Beloit2 és Beloit eksztra mappákban a picasámon. Innentől azok frissülnek. Talán naponta. Köszönöm, hogy velem utaztatok.

Búcsúszimfónia

Majdnem egy hete eljöttem a college-ből, de most jutottam az előző bejegyzésem végére. Arról, hogy azóta mi van, csak fényképekkel számolok be. Picasán sajnos felnyomtam 1000-ig a képek számát az albumban, ezért ahelyett, hogy behozná a képeket, előszöt úgy csinál a böngésző, mintha lefagyna, de pár perc után lesznek képek is. A többihez meg nyitok egy Beloit2 névre hallgató albumot az egyszerű követhetőség kedvéért.

Itt most nyilván össze kéne foglalnom a Beloitban töltött 4 hónapot. Nem fogom. Hogy mennyiben változtatott meg, azt valószínűleg akkor fogom igazán látni, ha hazaértem. Azt annyira nem hiszem, hogy a viselkedésbeli esetleges változásaim megmaradnak, mert a magyar emberek nem lesznek kevésbé bunkók, így hát ugyanúgy nem fogom merni otthon megkérdezni senkitől, hogy hol a legközelebbi vécé. Ami talán megmarad az az, hogy sokkal inkább azonosnak érzem magamat magammal. Ezen kívül megtanultam azt is, hogy kell időt hagyni olyan dolgokra, amiket szívesen csinálok, és kell sportolni. Összeszedtem egy amerikaias akcentust, amitől nem tudok brittül, és jelentősen magyarossá torzult az angol kiejtésem; így váltam bizonytalanná olyan kiejtésekben, amelyekkel soha korábban nem voltak problémáim. (Pl. hotel. Ezelőtt még véletlenül sem próbáltam hátölnek kiejteni. Kánt és kent. Hátdág és hotdog. Stb.)

De most itt már csak azt akarom mondani, hogy

utolsó teljes nap a kampuszon

éjfél Julika a könyvtárban ül Kristóf és Xueqi társaságában, és végeláthatatlanul hosszan buszjegyet vesznek.

0:19 Julika online próbál pénzt átutalni Kristófnak, és az otp közli, hogy akkor most kérné az sms-ben küldött kódot megerősítésül. Julika egy fuck felkiáltás kíséretében felpattan és közli, hogy a telefonja a szobájában van, ne mozduljanak, mindjárt visszajön.

0:21 Julika üstökösként végigsuhan a College Streeten, bevágtázik az épületébe, felliftezik a harmadikig, és pillantást vet az új smsére.

0:24 Julika kilép a liftből a földszinten, és felhívja Kristófot, hogy lejárt-e az időkorlát. Bediktálja a kódot, és kiderül, hogy lejárt az időkorlát.

0:28 Julika diadalittasan lép be újra a könyvtárba, még van negyven perce aktiválni a kódot.
1:00 Julika ír egy smst Cassienek, hogy tart-e még a búcsúbuliról

1:32 ekkorra Julikáék sikeresen megvettek minden jegyet, és elindulnak a College Street 815-be, hogy megnézzék, tart-e még a buli. Izzadságszag van, szar zene és kábé hét ember. Kristóf marad, Xueqi és Julika Danhy szobája feél veszik az irányt, amit viszont üresen találnak. Pedig Danhyt meg kell találni, másnap megy haza. Julika észreveszi, hogy kapott válaszsmst Cassietől, miszerint az ő szobájában vannak. Julika és Xueqi átvágnak a Porter hallhoz.
1:43 Xueqi felhívja Cassiet, hogy engedjen be. Cassie megjelenik vörösre sírt szemekkel, Julika tapintatosan közli, hogy látja, jó a parti.

2:00 Julika bocsánatot kér, és a koradélutáni vizsga mián elmegy aludni.
9:00 Julika felkel, és elmegy reggelizni.
11:11 Julika kinyitja a postaládáját, amiben megtalálja a hetek óta várt számlát a biztosítótól. Sajnos van mellette egy újabb Explanation of Benefits, ami közli, hogy a gyógyszerekre kiadott cirka 45 dollárról ők még nem hiszik el, hogy Julika már kifizette, ott áll újra az összeg az Insured's Responsibility rubrikába. Julika kap egy enyhe agyvérzést, kiállítja a csekket, amit a számlával küldtek a 92 dollárról, ami azért kell, mert egy kedves doktornéni március huszonötödikén belenézett Julika fülébe és felírt vagy 45 dollárnyi gyógyszert, amivel most Julikát lehet szivatni. Julika mellesleg felad egy képeslapot is, és kivesz egy rakás pénz az automatából, hogy ne kelljen később.
11:15 Julika szalad a színházba,hogy mégegyszer utoljára a vizsga előtt lepróbálja a monológját.
11:30 Julika kilép a színházból, és elszalad a Health Centerbe, hogy megkérdje, mégis miacsodaezmárittenkéremszépen.
11:39 A segítőkész néni a Health Centerben ránéz az Explanation of Benefitsre, és Julikával együtt kihámozza belőle, hogy a hülye biztosító nem tud blokkot processzálni, valami más kell nekik, amiről viszont gőzük sincs, hogy mi. A segítőkész néni felhívja a biztosítót. Kiderül, hogy az a három vacak cetli kell nekik, ami azon a papírzacskón van, amiben a három gyógyszert odaadták, Julikának viszont nem rémlik, hogy ő azt megtartotta volna, hiszen ki gondol ilyenekre. A segítőkész néni felhívja a gyógyszertárat, hogy újra tudnák-e nyomtatni a cuccot Julikának, és kiderül, hogy igen.
11:50 Julika megy a gyógyszertárba az ünneplőcipőben, amiben próbált és ami kellően töri a lábát. Megkapja a három cetlit, és vesz egy csomag sebtapaszt, amiből néhány darabot a gyógyszertár falának támaszodva sikeresen felapplikál sajgó lábára.
12:03 Julika magát rettenetesen sjnálva visszaérkezik a szobájába, majd elmegy ebédelni.
13:00 Julika bocsánatot kér, és visszamegy a szobájába, hogy összeszedje magát vizsgára.
14:00 Julika itt most két és fél órát az Acting vizsgán van, ahol a jelenetpartnere elfelejtett megjelenni, úgyhogy teljesen kakukktojásnak érzi magát, utolsónak áll be értékeléshez, hiszen mindenkit a párja értékel először, és azon gondolkodik, hogy hogy jutassa el a partnerének vett határidőnaplót az egyszersemfelejtettemámelpróbáramenniésavizsgánisottvagyok gyerekhez.
16:30 Julika kilép a színházból, és felhívja Kristófot, hogy megkérdezze, mit tud arról, hogy mikor látogatják meg aznap Marikát és Andrást. Kristóf azt mondja lehet, hogy kicsit későn szól, de hatig Julikának össze kéne pakolnia mindent, mert jönnek a csomagjaikért. Julika kap egy újabb agyvérzést, és kijelenti, hogy ez nem kicsit későn, hanem kurvakésőn van, trappol, félhangosan veszekszik, és gyilkossági terveket folytat a fejében.
16:43 Julika beront a szobájába, és miközben azt hajtogatja, hogy kinyírom kinyírom kinyírom, elkezdi mint a hülye kupacokba hajigálni a cuccait az ágyán.
16:48 Kristóf telefonál, hogy esetleg későbbre tudják intézni csomagokat, de Julika hallja, hogy ez hirtelen ötlet, és aki a csomagokért jövendő, az még nem tud róla, úgyhogy kijelenti, hogy jut ameddig jut, de ő most pakol, csókolom, és leteszi a telefont.
17:03 Julika kihúzza a dresser felső fiókját, és szembetalálja magát a papírzacskóval, amin a három gyógyszer hülye cetlije ragyog. Na, ki gondol ilyenekre, még az üres gyógyszeresdoboz is ott van eltéve, Julika a harmadik agyvérzésnél tart.
17:57 Julika gyakorlatilag kész van a csomagolással, elrakta az ünneplőcipőt is, így rendkívül elegánsan papucsot vesz a ruhájához, és elvágtat Acting grade meetingre.
18:02 Julika menet közben felhívja Kristófot, hogy összepakolt, de nem lesz a szobában, próbáljanak meg bejutni az épületbe, és vigyék a bőröndöket. (Mert persze éjfélig minden ID nyit minden épületet, kivéve a miénket, amit csak a mi ID-nk nyit ilyen-olyan okok miatt.)
18:10 Julika öt perccel korábban ér oda a grade meetingre, de az előző már nincs ott. Julika javasol magának egy B-t, és megpróbálja megindokolni. A tanár és a TA javasol Julikának egy A-t, és megindokolják. Julika úgy dönt, hogy nem vet be ellenérveket, mint például, és akkor mit kap az, aki tényleg mindent tökjól tud megcsinálni, mert másodjára már azt kérdezik, hogy mit szeretne kapni, nem azt, hogy szerinte mit érdemel. Julika azt mondja, hogy szerinte mindenki A-t szeretne kapni, hát ez így egy nemér típusú kérdés.
18:21 Julika kijön a színházból és elkezd bőgni. Végül beül a hintaágyba, ami csak úgy random nő ott a környéken, és ott bőg, mint a bőgőmajom, amíg arra nem jár valaki, aki valahol otthagyta a fűben a táskáját. Nice to meet you, nice to meet you.

Ezután Julika elmegy vacsorázni, aztán elmegy a hostmamájához, aztán elmegy Marikához és Andráshoz, aztán visszamegy a szobájába, aztán megnézi a farewell partit, aztán elmegy sétálni a kampuszon, és fotóz még ezer képet az éjszakai kampuszról, aztán visszamegy a hintaágyhoz, aztán hideg van, és akkor visszamegy a szobájába, és lefekszik aludni. De ez már másnap van.

ha elviszed a kottát a következő próbáig

EC-s olvasóim bizonyára értik, miért olyan nagy szám ez.



Student Theatre Spectacular

Lement az utolsó tanítási nap, és már csak az Acting vizsga van hátra, na meg az arra való készülés (ennek fényében coachingolok a tanárral pénteken), úgyhogy elkezdtem szétválogatni a papírjaimat (vázlatok, duplikátumok), legalább két kilónyi ment szerintem kapásból a RECYCLE-be, töredékrészt viszek haza, a maradékot pedig elkezdtem beszkennelni mielőtt kidobom. És a varázsszó a szkennelés, mert ennek köszönhető most ez a bejegyzés is.

A képek rákattintás után kinagyíthatóak.



Ez volt a plakátja a showcase-nek, amiben dolgoztam.



Evening A: az én munkanapjaim



Evening B






















Ezekkel a srácokkal dolgoztam együtt. Illetve néhányukkal, de viszonylag megismerjük egymást a többséggel. Jó közösségnek éreztem, szívesen maradnék.

Koncert (Wind Ensemble)

Kedves olvasoim,
itt es most koncert kezdodik, kellemes kikapcsolodast kivanok!

>>MUSOR<<

Másfél héttel kiköltözés előtt

Kedves emberek, elmondom, most mi van.

Április 18-án megvolt a koncertünk a fúvószenekarral, ma pedig a szimfonikus college zenekarral. Mindkettőt videózták, egyelőre reménykedve várom, hogy valami felkerül belőle youtube-ra. Május 24-én megvolt a Tech rehearsal a Directing Showcasehez, 25-én pedig az első előadás.

Amit ez jelent az az, hogy fenn ülök a fülkében, walkie-talkien megkérdezem a Front of House-t, hogy van-e kint sor. Ha nincs, akkor este nyolckor megkérem, hogy csukja be az ajtót. Ha visszajelztt, hogy becsukta, akkor jön az első gombnyomás, és innentől nagyon kell koncentrálni. Van egy lefűzősmappám, abban van minden, ami kell. Első gombnyomásra House to Half a fények, amint ez megvan, jöhet a második gombnyomás, ami a House Out. Ez egy blackout. Akkor várni kell, és megpróbálni melátni, hogy bejért-e a színészem, aki a sínpdon kezd, közben leadni az első figyelmeztetést a hangosítónak, ami egy Standby Sound Cue A. Ő visszajelez, hogy Standing by, és amikor bent van a színészem, akkor megmondom neki, hogy Sound Cue A GO! és amikor kimondom a GO!-t akkor megnyomom a világítást én is. Ekkor az történik, hogy ő lehúzza a zenét, ami addig ment, és visszarakom a fényeket, illetve azok a fények mennek fel, amiket a rendező előzőleg kért, és egy világítós diák előzőleg már beprogramozott a gépbe. És akkor ez így megy tovább. A színészek mondják a szöveget, és követem a könyvből, a végszó előtt leadok egy figyelmeztetést, a végszóra indítom a következő világítást, ami egy blackout, a sötétedésre felkérem a zenét. Aztán átrendezik a színpadot, ezért megint gombnyomás, és megy föl a scene shift lights. Ezután 3 jelenetet én hangosítok, aztán megint helycsere, és az utolsó jelenetben megint Stage Managelek. Minden jelenet végén van zene, és az mindig csak a következő jelenet elején halkul el. Van egy jelenet (a Kopasz énekesnőből), amibe óraütések kellenek, azt is CD-ről játszuk be, én nyomkodok, a másik lány jelzi, hogy mikor kell. Nulla másodperc van a számok között a CD-n, hogy minden ráférjen, kicsit ijesztő, nagyon villámkéznek kell lenni, meg számolni az óraütéseket, mert több részletben vannak a CD-n, de az utolsó adag után má zene jön, azelőtt pedig villámgyorsan kell nyomjak egy pause-t. Ezt a jelenetet még csak egyszer csináltam, a Techen, az első hétfőn még nem rakták műsorra. (Ki kellett miatta szedni a fényeket a gépből, meg egy csomót léptetni a CD-lejátszón.) Szegény lány, aki azt SM-eli, eléggé izgult, ugyanis Martinék a drámában folyton ugyanazt mondják, hogy How curious it is meg What a coincidence, és Mr. Martin nem tudja jól a szövegét, úgyhogy keveri, hogy mit mond épp mikor, nézni kell, hogy mi van ha nem keveri, hanem átugrik valamit, hátha kimarad óraütés is emiatt, stb. szóval ez izgi lesz most hétfőn, amikor már elvileg előadják ezt is. De itt én csak csinálom, amit mondanak nekem.

Oroszból már csak egy dolog van hátra, esszécske, azzal az instrukcióval, hogy Plagizálni nem tilos, hanem kötelező!. Most írom. A kreatív írás teljesen lezárult, már óránk sincs több belőle. Jé, írtam egy regényt angolul a félévben, 33 oldal (30-as korlát mellett), ezzel pedig az enyém lett a leghosszabb, és még szerették is.

Majd be szeretnék szkennelni néhány műsorlapot, amin rajta vagyok.

Most pedig a leghosszabb projektemről röviden. Acting. Hétfőn adjuk elő a jelenetet másodszorra. Kevesebbet próbálunk rá, mint szeretném meg igényelném. (A párom sokszor elfelejt próbára jönni. Kell majd adni neki valami tárgyat a legvégén, ami jelképezi azt a területet, amire a legjobban kéne még koncentrálnia, már rendeltem neki amazonról egy csinos határidőnaplót.) Holnap még lesz egy próbánk, változott egynéhány dolog a múltkori videó óta, majd ha lesz erről is, akkor igyekszem azt is felrakni, és össze lehet hasonlítani.

Közben Actingből lesz egy vizsga. Az gyakorlatilag a casting-szimuláció lesz, ahogy azt itt szokás csinálni. (Társulati rendszer itt nagyon ritkán van, mindenhova Audition van, borzasztó szerintem, és egy ilyen sablonba kell bekeretezned magad, hogy magassarkú, szoknya, ami nem fekete és mutatja az alakod, bemész, mosolyogsz, bemutatkozol, elmondod a szereplőd nevét meg a darab címét, elmondod a monológot, mosolyogsz, megköszönöd, kimész, ennyi voltál. Tiszta mustra.)

Erre is készülök most (és kéne valahonnan magassarkú meg nemfekete nemhosszú szoknya). Egy nekem-nagyon-tetszik bosnyák-kanadai kooperációs darabból mondom egy kanadai kismama monológját, szép is meg nehéz is, van benne kihívás.

Szóval ez van.