The Sequential Novel

Ez az órám heti kétszer van, összesen majdnem négy teljes órában a héten. Az óra az English alá van besorolva, de akikkel együtt járok oda, majdnem mind Creative Writing szakosak. Tulajdonképpen a Creative Writing is az angol alá van besorolva, valami olyasmi lehet, mint otthon a szakirány peldául magyar szakon.

Az óra alapvetően íráskurzus, ez abból látszik többek között, hogy a jegy 40%-át adja már önmagában az írásmű, amit el kell készíteni a saját magunk által megszabott határidőre. Az óra tematikus is, vagyis egy műfajjal foglalkozunk, ez a sequential novel. A koncepció az, hogy azért olvasunk, hogy irjunk. Ez azt jelenti, hogy a szemeszter során elolvasunk öt darab sequential novelt, aztán (illetve közben) ebben a műfajban mi is írunk egyet 20-30 oldal terjedelemben. A regények fel vannak szabdalva részletekre, azaz nem órárol óáara kell egyet elolvasni, mint otthon, hanem mondjuk másfél het alatt, és akkor három órán át foglalkozunk az adott novellaregénnyel. Az első regényre, a Winesburg, Ohióra legalábbis három alkalmat szántunk.

Ezt kiegészítik a szemeszter folyamán kiselőadások 10-15 perc terjedelemben, amelyeket pármunkában kell csinálnunk, és az 5 novellaregényből az egyikhez kell hátterismereteket adjon. Ezenkívül workshop rendszer van, ezért nem lehet nevetve kitűzni sajat magadnak a lehető legutolsó napot a saját írásod leadására. Mindenkire jut két workshop: az egyik a tavaszi szünet előtt, a másik meg a tavaszi szünet után. Ez, ha jól vettem ki abból áll, hogy az első alkalomra leadod 16 példányban a sequential noveled, ahol épp tartasz, ideális esetben mondjuk a felét, és akkor arról szól az óra fele mondjuk. A másik fele meg valaki máséról. Aztán ez ismétlődik a teljes műre a második workshop alkalmával, és van egy heted utána leadni a véglegeset.

Kell ezen kívül írni két tömör, 3-4 oldalas elemző esszét az első négy olvasmány közül valamelyik kettőről. Ezeknek legalább egy kritikai forrást (MLA-ben citálva) fel kell használniuk, és az elsőt legkésőbb a tavaszi szünetig le kell adni. A kettőből az egyik lehet metafikciós dolog, pl. képzelt interjú a szerzővel vagy "other such solemn foolery", ahogy a tanár megfogalmazta.

A szövegeket időrendi sorrendben olvassuk, gyakorlatilag mind modern irodalomnak számítanak, a lista a következő:

Sherwood Anderson: Winesburg, Ohio

John Steinbeck: Pastures of Heaven

Alice Munro: The Beggar Maid

Louise Edrich: Love Medicine

Kevin Fenton: Merit Badges

a Commons

A Commons az a hely, ahol mindenki együtt eszik. De lássuk, hogy is történik ez valójában. Vasárnapkivételével napi három étkezést biztosítanak. Vasárnap nincs vacsora, ilyenkor a legtöbben elmennek valahova étterembe, például Kristóf is ma olasz étterembe tervezett menni. (Nekem a vasárnapi vacsorát úgy hívják, hogy fogyókúra. Vacsoraidőben úgyis a zenekarban ülök. Kivéve jövő héten, mert akkor Super Bowl kupadöntő van, és a karmesterünk azt akarja nézni zenekar helyett mondja, hogy úgysem jönne senki zenekarra, akkor meg hadd lógjunk legálisan.)

Vannak ilyen standard dolgok, amik minden étkezéskor kinn vannak, vegyevigye. Ez a saláta, öntetek, bébikukorica, gomba, paradicsom, szotyi, mogyoró (a bokorról való), lilahagyma, reszelt sajt, valami zöld dolog, halpüré, alma-banán-mandarin, ananászkompót, barackkompót, valami püré, rózsaszín zselékocka, túró, gyümölcssaláta, szeletelt kenyerek, mogyoróvajkrém, lekvár, ezerfajta müzli meg cornflakes meg szárítottbanán. Vannak az italadagolók is, kávé, tea, tej, kakaó, kóla, fanta, sprite, rózsaszín limonádé, sárga limonádé, gyümöcslevek, energiaitalok, víz. Van mindig ketchup, mustár, BBQ, majonéz is. A többi az úgy jön-megy. Általában van süti, nem variálják túlságosan: vagy muffin vagy piskóta krémmel a tetjén vagy valmi piteszerűség - magyar értelemben. Standard van fagyasztott joghurt is két ízben, ezt kihagytam elsőre. Viszonylag sokszor van fagyi. Akkor ahhoz vannak szószok meg tölcsér is. Van egy szendvicspult, szerintem tökértelmetlen odaállítani mögé egy embert, de mindegy, ott vannak felvágottak is.

Mit csinálnak a diákok? Ha már itt lehet találkozni mindenkivel - beülnek a kisebb-nagyobb klikkjeikbe. Egészen elképesztő, a kínaiak mindig együtt ülnek, mármint van itt egy adag kínai, akik itt tanulnak, nem cserediákok, mint mi, és ők teljesen elkülönítik magukat. Hihetetlen, de még az afro-amerikaiak sem nagyon vegyülnek. Egyrészt ez egy liberális szellemű hely, de a fehérek jóval többen vannak. A nemzetközi diákok és az amerikaiak is általában külön ülnek egymástól. Van néhány amerikai, aki verődik a nemzetközi társasághoz, de általában az újonnan érkezett nemzetközi vagy cserediákokat is ez a közösség fogadja be, meg a néhány ehhez a közösségez csapódott nyitottabb amerikai.

Ennyit a Commonsról most.

Najó, árnyalom egy kicsit a dolgot. Körülnéztem a legutóbbi étkezéskor, és összesen két afro-amerikait láttam, de ők két különböző helyen ültek. A kínaiak asztala meg inkább ázsiaiak asztala, csak még nagyon béna vagyok ahhoz, hogy megmondjam, hogy kínai-e valaki vagy korea. De ők is bekeverednek a nemzetköiek közé azért.

Tizenhét-tizennyolcadik nap (január 29-30., szombat-vasárnap)

A szombat szar volt: szükségszerűvé vált, hogy igénybe vegyem az új netbook garancialitását, macera lesz az is, sok macera, kiborulás, semmi buli, bőgicsélve séta a sötétben, hogy nyugitebarom, emelt fővel viseld el, hogy lúzer vagy, ilyesmi, ennyit róla.

Elolvastam a drámát, amiből kell a sok listát írni holnapra, meglepően ütős, ami eszembe jutott róla: Beckett, Pinter meg a Country Wife, haha. Szóval tetszett, de meg se kell értenem ahhoz, hogy meglegyen belőle az összes lista. A listázás újraolvasással lesz a hajnalig tartó programom asszem.

Délután voltam a Russian Houseban, ott voltak az oroszosok meg a négy oroszunkból három, de Giorgi egyébként is Örményorságban született, tudjátok, ami mindent megmagyaráz. (Ma összefutottam vele a könyvtárban: odajött, hogy megkérdezze ott leszek-e még két óra múlva is, mondtam, hogy ez felettéb valószínűtlen, erre megvonta a vállát, és csakazért is odaakta mellém a táskáját, hogy legalább addig őrizzem, amíg ott vagyok, ő majd jön két óra múlva, hozzá ne nyúljak.) Ez a Russian Club, mindenféléről meséltek, ami politika meg robbantás meg ilyesmi Oroszországban illetve Moszkvában, szerintem egyre jobban értem, ha oroszul beszélnek.

Ezenkívül zenekar volt máma, a fúvós, most már bele vagyok rázódva ezekbe az extrémfelsőpótvonalas hangokba, jó volt nagyon. És DARABOKAT játszunk, ésezen belül NEM a Charpentier Preludiumot a Te Deumból, amit a zeneiskolaival anno legalább három éven át játszottunk, mert az volt az egyetlen, amit normálisan tudtunk. Mutatok néhányat a mai próba anyagából:

Delibos: March and Procession of Bacchus


ennek természetesen fúvószenekarra és ütősökre idomított változatát kell elképzelni

Holst: Second Suite in F



Dello Joio: Scenes from "The Louvre"

Tizenhatodik nap (január 28.)

Stage Management óra után még arra gondoltam, hogy majd este a Stage Managementről írok a blogomba, de most már totál nem tudom mit akartam leírni, de csak nem azt, hogy mit tanulunk. Mondjuk az is érdekes, a próbák előtti feladatokról volt szó, milyen doksikat kell kiosztani, mire kell ügyelni egy próbatér berendezésekor, birtokbavételekor (hol a bejárat, hol a vécé, van-e telefonvonal, wireless, elektromosság, tárolótér, backstage, akadályozó térelemek, ablak), miket kell kiragasztózni, amíg nincs díszlet. Mikor súgj a próbán, és (azon kívül hogy mindent) mit írj fel közben.

De aztán volt egy Acting is, most már ténylegesen egymást imitáljuk, nekem egy fiút kellett ma. Párban voltunk, és meg kellett tanítani a másiknak három tipikus ülésünket. Mostanra egyébként lement az összes önimitáció, állítólag a könyvárban le van adva a felvétel az összesről, és újra lehet nézni őket. Elvileg azért, hogy minél jobban tudjad majd imitálni az embered, de én sutyiban magamat szeretném visszanézni, pédáulhogy hány percig csináltam az önimitációt meg hogy nagyon vörös-e a fejem, és látszik-e, hogy effektíve remeg  lábam. Kaland ez az Acting óra, határozottan élvezem.

Oroszon hülyére vihorásztam magamat, mert részletekben filmet nézünk, az a címe, hogy Ирония судьбы или С лёгким паром, és hát haláli ez a Zsénya, de komolyan.

A hétvége mozgalmas, mert itt van egy csomó látogató, úgy hívják őket, hogy prospies ami a prospective students vagyis a jövőbeli lehetséges diákok rövidítése. Kicit irigy vagyok rájuk, jó hely ez. Sok program is van, de szerintem ez itt általános. Ez a hét volt például a Rush Week, ami azt jelenti, hogy a fraternityk meg a sororityk most választották ki, kiket vennének be szívesen a tagjaik közé. Ha valahova be akarsz kerülni, akkor azt itt úgy mondják, hogy ezen a héten you rush for it.

Este itt volt a Meyer Theaterben, ami a campus egyik epületében rejtőzik a Chapter 6 névre hallgató acapella formáció, ennek már a hírére is lázba jöttem, mert ilyet, ha a Four Fatherst nem számítjuk, akkor még nem is hallottam élőben, de a tizenegy-tizenkettedikes OOTB Crosstown Traffic óta azért hallgatom a műfajt, és szokok jó énekeseket találni meg jó produkciókat is. Itt most a legmagasabb szólamot vivő srácot leszámítva igen jó énekesek voltak, ő kicsit erőlködésből nyomta a fejhangot. Volt egy eléggé szétizélt Wonderful Worldjük meg Bohemian Rhapsody-jük az elején, de aztán meggyőzően jó dolgokat csináltak, es humoros is volt meg mozgásuk is van hozzá, élveztem, jó volt. Itt egy videó, ez is volt máma, ez volt talán a legelképesztőbb az összes közül, mert hogy az a srác a basszust énekli, és tényleg kábé ilyen a beszédhangja.





De álljon itt az is, ami meg állítólag a legtöbbet követelt medleyük, aki meg akarja tudni, hogy nekem ma este melyik volt a legimpresszívebb, az kattintson ide.


 (Itt is hallani, hogy a magas srác erőlködik.)

Utána meg megnéztem Phoebe-ék rögtönzős csoportjának az előadását, olyasmi, mint a magyar Beugró, csak angolul volt, és nem hallottam az instrukciók nagy részét zajtól, és nem értettem annak  felét, amit mondtak, mert az meg angolul volt, de jó hangulat volt, és azért volt, hogy értettem, szóval szórakoztam ma este tanulás helyett.

Hanától meg vettem 1 dollárért helyi sört, mert nála több is volt, itt elég szigorúak ezzel a 21 alatt nincs pia dologgal, mé azzal együtt is, hogy a college alapvetőn szabadelvű a kérdésben. 0.335 l-es kiszerelésű. Iható, de ittam már jobbat. Holnaptól tanulás, de este lesz valami Slam Poetry nevű dolog, azt meg szeretnm nézni, hogy mi. (Tegnap meg Open Mic volt a C-Hausban,de egyrészt későn tudtam meg, másrészt meg hajnali kettőig tanultam.) 

Tizennegy-tizenotodik nap (januar 26-27., szerda-csutortok)

Eloszoris nagyonorultem a jobb oldali dobozba irt dolgaitoknak. Azt hiszem azt is ki tudtam talalni, hogy melyiket ki irta.

Ma megerkezett a netbook, amit a neten rendeltem, es be is kapcsoltam, ugy tunik az egyik kis lampajat leszamitva mukodik is, de ha majd lehuzom a toltorol, lehet, hogy az is bekapcsol, odaig meg nem jutottam el. Kicsit azt hiszem elo van jove az aggodos alaptermeszetem, sok minden nem tesz jot neki, foleg ez a szamitogepes dolog, most erzem eloszor a gepmeghalos eset ota, hogy a jobb iranyba valtozik ez az aggodossag. Eltavolitottam minden folyadekot a gep ket meteres korzetebol, a fiu pedig visszaadta a tollamat. Je. Meglepetes volt.

Megint sequential novelrol jovok, leadtam az elso fictionomet vagy rovid novellamat, ahogy tetszik. Kezzel irtam hajnali kettoig az agyban, hogy hogy lesz vajon dupla sorkozzel saccperkabe ket oldal, ma gepeltem le, es elegge a szelere kellett huzni a margot ahhoz, hogy ne legyen tobb ket oldalnal. De a masfeles sorkoz meg a tizenkettes betumeret megvan. Es ket oldal, se tobb, se kevesebb.

Lehet ilyenkor elvezni az elonyeit annak, hogy itt vagyok, es senki nem tud semmit rolam, buntetlenul lehet hazudni es igazat mondani egy ilyenben. Foleg az igazmondas a jo, senki nem tudja megmondani, hogy nem hazugsag-e, mert nyilvanvaloan nem mondok vegig igazat, ha egyszer azzal zarom a novellat, hogy epp fizika szakra jarok. Szoval van ez a kenyelmes helyzet, hogy ugy tarulkozol ki, hogy csak te tudod. Ez jo, ez tetszik. Otthon a vilagert sem mutogatnek ilyen irast. Alapvetoen egy eltorzitott valosag, es nem forditva, ezert nem. De ezt itt nem tudja senki sem rajtam kivul, haha.

Tegnap voltunk Janesvilleben, a Social Security irodajaban, hogy kapjunk Social Security Numbert, ami kabe az amrikai TAJ szam. A gyerekek, Amerikaban vagyunk! erzesem rettenesen pofan lett vagva, amikor is kiderult, hogy sorszamhuzos rendszer van, van is automata hozza, de az hogy majd szolitanak, az tenyleg abbol all, hogy szolitanak, valaki megprobalja hangosan kiabalni a szamodat, mint emlkeszem, hateves koromban az Ortopediai Klinikan. Vannak ablakok, szamuk is van, csak nincs kiirva, ugyhogy fogalmad sincs, melyik a harmas mondjuk. Nem is latod at a teret, hogy ki tudd szamolni. Van ott valami biztonsagi bacsi, o leginkabb azt csinalja, hogy ugral, es vagy megkerdezi az emberektol, hogy mi a szamuk, vagy megkerdezi az emberektol, hogy ovek-e mondjuk a 38-as. Szoval koordinal, hogy ne unatkozzon vagy nem tudom. Nem szeretnek ilyen helyen dolgozni, es ugy tunik ok sem nagyon elvezik, a no akinel vagyok, peldaul ket perc utan felfogja, hogy nem ertem rendesen, amit mond, de tovabbra is ugyanabban a pattogos betanultszovegmondos stilusban lerdez olyanokat, hogy van-e amerikai jogositvanyom meg anyamkinja. Lehet, hogy o kivulrol tudja a kerdeseket, de en most hallom eloszor.

Utana voltunk egy allitolagos mall-ban is, roppant szellemesen az a neve, hogy Target, kaptunk egy orat ott, a vegen kiderult, hogy mindenki ram vart, de hat en ezt nem tudtam, es gondoltam, ha mar van egy orank, akkor kihasznalom, ezert amikor mar minden a kosaramban volt, meg nezelodtem.

Egyebkent annyi itt a dolgom, mint a nyu. Muszaj lesz vegigtanulni ezt a hetveget, pedig szivesen mennek pingpongozni a host mamamekkal, akik szombatonkent jarnak. (Tobbek kozott.) De nem szabad halmozni a lemaradast, mert rosszul jarsz vele. Most eppen az orosz lemaradasomat potolom, amit tetozott a Janesville-i szekuriti tripp miatti hianyzasom. Aztan johet a Stage Management lemaradas (ez ket fejezetnyi, plusz megegy, ami holnapra van), aztan be kell fejezzem a Winesburg, Ohiot, ami sajnos nem sikerult mara, mert a beadandot irtam meg a netbookon porogtem. Hetfore meg el kell meg olvassak 50 oldalt a Pastures of Heavenbol, ami Steinbeck, es 8-an kiseloadok belole, ughogy addigra az egeszet el kell majd olvassam, na meg van a 70 oldalas drama, amihez hetfore kell props list meg costumes list meg sound list, es az elvileg 4 olvasas, szoval 4x70=280 oldal, adjuk szepen hozza a Winesburg, Ohiobol meg azt a 25-ot meg a Pastures of Heavenbol azt az 50-et, es rogton latjuk, hogy hujjuj. Ugyhogy most gyorsan be is potlom mind az oroszt, aztan zutty a Stage Management tankonyvbe.

Tizenharmadik nap (januar 25, kedd)

Eloszoris szeretnem felhivni a figyelmet a jobb oldalsavban megjeleno kis dobozra. Ez arra jo, hogy bele lehet szolni abba, hogy mirol irjak. Lehet kerdezni, javasolni, megjegyzest irni ugy, hogy azt csak en lassam. A nekem megfelelo igenyeknek megfeleloen tudom igy alakitani, mi legyen a blog iranyvonala.

A kedd olyan, hogy van az az egy szem oram este het utan, kilencig eltart, es statisztikailag eddig elmondhato, hogy altalaban agyonidegeskedem elotte az egesz napot, hogy vegere jutok-e a kotelezo(k)nek estig. Ma csak harom oldal hianyzott (meg ket essze de az nem annyira fontos), ez jelentosen jobb, mint mult heten a tizenket oldal. Most errol az orarol gondoltam, hogy irok kicsit. Ez egy Creative Writingos ora, ahogy azt mar valahogy leirtam, es majdnem mindenkinek ez is major-e meg ugye legalabb juniorok. Ennek megfelelo szintet ert el az elso ijedtsegem is, de Andrasek azt mondtak, hogy attol meg, hogy valakinek ez a major-e, nem kell azt hinni, hogy tud is jol irni. Korulneztem egy kicsit, kikkel jarok oda.

Eloszoris mind amerikai. Van egy hatalmas darab srac, na o azt csinalja oran, hogy alszik. Csutortokon meg csak gyanitani lehetett, mert ugye a diszkreten alvokrol el lehet hinni, hogy csak bambulnak lefele, na de ma aztan kiderult, hogy tud nemdiszkrten is. Ez ugy nezett ki, hogy a szek tamlajan hatrahanyatlott fejjel tartozkodott huzamosabb ideig, erre meg a bolcsesz vagyok elbambultam verziora atalakitott vicc sem huzhato ra, mer tennyire nem izgalmas a plafon - meg egy bolcsesznek sem.

Egyebkent itt Amerikaban, a fiuk jelentos szazaleka folyton sapkaban van, de tenyleg. Ezen az oran ket es fel fiu volt sapkaban. A fel ez az alvos gyerek, levette valamikor. Bar ha gonosz akarok lenni, akkor a merete miatt beszorzom kettovel, es rogton egesznek szamit. Bocsanat.

Aztan van a rajzolos gyerek. A multkor mellette ultem es lattam, hogy egesz oran rajzol. Egyebkent azt is kifigyeltem, hogy multkorra kevesebbet olvasott el, mint en, es mai megyfigyeleseim alapjan ez a mennyiseg csutortok ota nem igen valtozhatott. Egyebkent a sracnak abrandos hagja van, es noies szempillai. Ma legalabb egy kilo zacskozott, zacskoban arult pucolt nyers repaval allitott be, azt ropogtatta joizuen rajzolas kozben.

Van itt egy fiu, aki nagyonottvan a dologban, sokat szol hozza, es leginkabb ugy nez ki, mint Arthur Weasley a herripotterfilmekben. Na, o csutortokon kolcsonkert tolem egy tollat ora elejen, amit aztan nem adott vissza. (Huszonotforintos eldobhatot adtam neki, na nem azert rinyalok, de felolem legyen olyan guzu, amilyen akar, kerem vissza a tollamat, nem igaz, hogy nem vette eszre, hogy nem az ove, nem hiszem, hogy gyartanak itt pont ilyet.)

Van egy lany, na neki olyan a feje, mint egy babanak. tenyleg, a haja is. Es meg a szemet is ugy festi, hogy alul a szempillain a festek ugy tunik, mintha kis edes fekete pottyok lennenek a szeme ala festve. olyan cukorbaba, hogy mar irrital.

Na van egy masik lany is, aki meg apolatlannak nez ki. Eloszoris tel van, es allati hideg kinn. Es o mezitlab van valami olyan bundabelese papucsban, ami vagy negy szammal nagyobb lehet a labanal, de a sarka persze kilog. Ezenkivul apolatlannak tunik a haja, es fel centi rahagyas van a kormeibol. a szaja meg mindig nyitva van, nemtom, lehet, hogy valami mandulaja miatt, de ezek az amerikaiak mindig csak szipognak meg szivjak az orrukat egyebkent is, nemtom. Na, o turja is. Marmint nem csak ugy sunyiban, ahogy az emberek nagyresze, hanem elso ora elott megfigyelhettem, aholgy a felcenti plusszos kormeivel, na ertitek.

A tobbiek okesak es vagyunk tizenhatan, szoval nem rossz az arany, csak gondoltam elmeselek par fura reszletet. Ez nem eloitelet, csak gonosz vagyok, tudom. De hat tenyleg erdekes reszletek, ne mondjatok, hogy nem. Ettol meg lehetnek barmilyen emberek.

Kaptunk kovetkezo orara, ami csutortok este van ketoldalnyi beadando fictiont. Dupla sorkozzel, hat az ugy csak egy oldal. Valami vagyrol kell irni, ami majdnem megtortent, de nem tortent meg. Meg gondolkodom.

Tiz-tizenegy-tizenkettedik nap (januar 22-24.)

Kedves emberek, most jutottam el addig, hogy a napok rendszeresen hasonlitani kezdenek egymashoz, ugyanis az orarend fix, es mar mindenfajta napbol volt legalabb egy. Eppen ezert, nincs ertelme naprol napra vegigmondani, hogy mi tortent, unalmassa valna. Ezert igyekszem kiemelni mindig az erdekesebb dolgokat, az orarendem meg megtalalhato az elozo elotti posztban. Igy hat ez a bejegyzes is atmeneti formaju lesz.

Szombaton az tortent, hogy nem tortent semmi. Reggel persze felkelek fel kilenkor mert hat a reggeli, az nem csak ugy akarmikor van, de reggeli utan rendszeresen belealszom az Acting tankonyvbe, nem mukodik, hogy hetvegen se aludjak eleget. Aztan ezzel el is telik a delelott, ebed utan azthiszem valami hasonlo dolgot csinalhatok, olvasom az Actinget, de nem alszom mar bele annyira. A sracot, akit figyelnem kene, hogy hogyan mozog egyaltalan nem latom, es nem csak akkor nem, amikor a szobamban vagyok, hanem amikor a Commonsban vagyok akkor sem. Szombat estere hivnak a fiuk valami buliba, a haven alagsoraba, de tudom, hogy mar elozo nap is az volt ott, az ismetles mindig laposak, es egyebkent is elegge rendesen-latvanyosan el vannak azodva egyesek, macskajaj, ilyesmi, nekem meg sok a tanulnivalom, ugy dontok, nem megyek. Helyette bedepizek, hogy it mar mindenki mennyire szocialis, bezzeg en, Phoebe mondja, hogy lesz valami koncert a C-Hausban tiztol, rock, mondom, lehet, hogy megyek, oda is megyek tizre, persze senki nincs ott, csak a keszulodo banda, es ez mar majdnem tiz ora tiz perc, mert annyit meg koroztem kinn a fagyban, hogy ne legyek tul koran. Jo szokasomhoz hiven megfutamodom, visszamegyek a fagyba, hogy meg varok egy kicsit, Phoebe-ek is mondtak, hogy jonnek, de kinn csak reszeg vadbaromallatok uvoltoznek minden iranybol, en meg fazom es faradt vagyok, es elkepzelem, hogy ezek az uvoltozosek itt nyilt terben is igen aggresszivan hangzanak, hat majd biztos bemennek, meg tancolni kell, uuu, Phoebe-ek sem jonnek arra, ugyhogy jo szokasomhoz hiven megfutamodom egeszen a szobamig, es olvasom tovabb az Actinget. Ossze is kell am allitani a Self-imitationunket. Haromnegyed kettoig olvasom az Actinget, mondvan, hogy megvarom Phoebet, es kimagyarazom, hogy miert nem mentem el vegul megse a C-Hauba, de meg haromnegyed kettokor sem erkezik meg, es akkor az alvas mellett dontok.

Na, vasarnap persze megint reggeli van, az utolso pillanatban esek be, mar rakjak el ilyenkor a kajat, ugyhogy random osszekapkodok valamit a tanyeromra, hogy egyek megiscsak valamit. Nyilvanvaloan nem fogok minden hetvegen kialvatlanul kelni a reggeli kedveert. Ebedig olvasom az Actinget, aztan e bed utan par oraval elmegyunk Adrasekho. Miattam van ez a fura idopont, fel hettol ugyanis probalok a fuvoszenekarral. Finomat eszunk ott is, nagyon kellemesen erzem magamat, Kristof is elemeben van, sokat okosodok jovoltabol, amint magyarazza a gombocot meg a kulonbozo hasonlo dolgokat. Kozben a teveben meg az amerikai foci egyik kozep-vagy-nem-tudom-milyen dontoje. A vege fele a politikara terelodik a szo, ebben a helyzetben feszengek, nem tudnam megfeleloen eloadni a jelenlegi helyzetet, inkabb Kristof beszel (meg ugy egyebknt is a fiuk a beszedesebbek az asztalnal), en meg feszengek, hogy le fogom kesni a probat.

Nem kesem le, mert elvisznek autoval. A filing megvan, hogy jej, zenekar, normalis dolgokat jatszunk, viszont hihetetlenul nem megy az egesz, laprol kene olvasni, es a tobbieknek eleg jol is megy a szekciomban, en meg benn ulok fuvola egyen, es nezek, mint Rozalia a moziban, hogy basszus jesszus basszus jesszus. Kihivas, szeressuk. Csak egek, mint Roza a piritosban, na.

A hetfo ugy kezdodik, hogy haromnegyed oraval elalszom, nincs reggeli csak rohanas a szinhazba Stage Managementre. alicia hozott valami rozsaszin sutit, egy darabot csinalt mindenkinek, negyen vagyunk osszesen, mint ehes disznonak a makk. Kapunk egy 70 oldalas dramat, ebbol jovo hetfore kell varazsolni egy promps listet egy costumes listet meg egy sound listet. Ez az jelenti, hogy ha betartod a szabalyokat, akkor negyszer legalabb el kell olvasni.

Actingen nem kerulok sorra a self-imitationommel, pedig megvan a menetrend, hogy pontosan mit is akarok csinalni. Es basszus, ezek az amerikai kolkok olyan lazan adjak a termeszetest, hogy az behalas. Eddie tuljatsza, de hihetetlenek egyebkent, Priscilla vagy 7 percen at jatssza, hogy tanoran ul, es tenyleg olyan, elkepsztoen elkepesztoek. Majd szerdan megmutatom nekik, hogy nem tudok meg magam sem lenni a koreografiam alapjan. Sebaj, elvezem, aztan hatha megis.

A ket ora kozott megrendelem 76$-ert a Stage Management tankonyvet, ez az ara itten kedvezmenyesen, ingyenes ket napon beluli szallitassal. egyebkent 91$ lenne, ez van. Acting es ebed utan meg otthonal allok nagy ketsegbeesesben, hogy nekem kene egy gepet is rendelni, de a vasarlasi limitem atallitasaval gondok vannak. Ez nem olyan izgalmas igy leirva, a lenyeg, hogy elegge ketsegbeesunk, en legalbbis biztosan, amikoris minden varatlanul megoldodik. Oroszrol meg majdnem elkesek miatta, es megint arra a felismerere jutok, hogy nincs leckem. Na miert nincs? Mert a moodle-t kene neznem hozza. Haha. Ezt is jokor tudom meg. Random gyakoroltam, olyat is, ami epp lecke volt, de persze beadni azt nem tudok. Teljesen szetfrusztralom magamat azon, hogy itt mindent oroszrol angolra kell forditani, olyan szvak nem jutnak eszembe, hogy noisy meg dishes, motyogom magamban, hogy sum sum meg paszuda paszuda, ertem ertem, tudom magyarul, de mi ez angolul basszus basszus.

Aztan a masik zenekar. Itt utolso helyen van hely a fuvola kettoben, szet van csuszva az egesz, a bach az konnyu, kapunk valami mast is, annak mar ritmusa van, megint csak a kudarc, a vegere kezdek belejovogetni, de gyors gyors, nekem nem az olvasotempom a negyedik potvonalakkal meg odafenti trillakkal. Megkerdezem a melelttemulot, hogy mindenki most latja-e ezt eloszor, sajnos nagyon ugy tunik, hogy igen, egek, mint Rozi a mikroban, ez van. Majd lesz jobb. most kicsit holtpont van, de mar egy oldalnyi szereplot osszeirtam a sequential novelemhez, a vicc az, hogy mind valos, tizenegy-tizenkettedikes reggeli buszutjaimbol fogok meriteni, az a terv.

Most viszont megyek, es olvasok holnapra Winesburg, Ohiot. Udv.

Kilencedik nap (januar 21., pentek)

Eldolven, hogy felveszem a Stage Managementet reggel haromnegyed kilencre mar a szinhaz Green Roomjaban vagyok. Hozza kell szokjak, fel nyolckor fogok heti haromszor kelni a Stage Management miatt. De megeri. Aztan Acting van, mar egesz kellemesen erzem magam ott, egy viccet adunk elo csoportban, negy csoport van, a mi viccunk a legrovidebb es a mi eloadasunk a legrosszabb, az en alakitasomrol most ne beszeljunk, hianyoznak a kozos ismeretek, van itt valami olyan, mint otthon a BMEs, szoval van a helyi mernok-nerd, ne csodalkozzak, ha nem tudom eljatszani, azt sem tudom, hogy milyen. Magyar nerdet jatszok, egyelore az is megteszi. Actingen ket feladatot is kapunk, nem is tudom, melyikkel kezdjem, az egyik izgibb, mint a masik.

Eloszoris, meg kell lesni az egyik csoporttarsat. Mindenki kap egy kis fecnit, ra van irva, hogy kivel vagy parban, az enyemen peldaul az all, hogy Hannah and Julia are spying on Owen and David. Es akkor meg kell egyezni a paroddal, elvileg vasarnapig, hogy ki kit figyel meg a masik ketto kozul. Mi mar felosztottuk, mert hogy nincs mobilom itt, nehezen vagyok elerheto (tudom, email, email, de ez lehet, hogy csak nekem logikus), szoval en kovetem Davidet, akit azonban az ora ota csak egyszer lattam, egy pillanatra, ez igy erdekes lesz. Es hogy mi a lenyege az egesznek? Hat az, hogy egyszercsak jon egy ora, amin majd ugy kell tenni, mintha te volnal o. Vagyis ugy kell jarnod, tartanod magadat, viselkedned, tok izgis szerintem.

A masik feladat meg a kovetkezo orara van, itt az a neve, hogy Self Imitation, vagyis el kell jatszanod magadat. Meghozza szituaciot is adnak, be kell menni egy osztalyterembe, korulnezni hely utan, elmenni a tobbiek kozott, leulni, meggondolni magad, atulni egy masik helyre, interakcioba lepni egy csoporttarssal, megprobalni magadra terelni a tanar figyelmet, ebben csufos kudarcot vallani, csinalni valami KULONLEGESet, felhuzni magadat valamin es elhagyni a termet. Rendelkezesedre all ehhez egy ures ter ket szekkel plusz amit magaddal viszel. Ez nehez. Ugy dontottem, hogy nem akarom tulporogni meg begyakorolni a dolgot, bar ez volt a tanacs, el fogok gondolkodni a teren meg a lathatatlan dolgokon, tovabba minden egyeben amit nekem kell odakepzelni, pl. hogy min huzom fel magamat, de egyebkent meg csak magadat kell adni, es nyilvan az a veszelye az egesznek, hogy tuljatszod. Egyszeruen nem kell jatszani. Egyaltalan. Csak ugy ott lenni. Ez olyan trukk, amit egy interjuban olvastam. "Nem csinalsz semmit, megis kurvajo vagy." Ez a lenyege. Ki fogom probalni, aztan kiderul, hogy van-e kisugarzasom. Mert allitolag az is kell hozza.

Egyebkent a vicc, amit eloadtunk nem volt olyan nagy szam. Viszont hallottam egy nem PC viccet is, raadasul egy barna srac meselte, alul a hajtas utan olvashato.

Este elmentem filmet nezni a host mamamhoz. A film az Oxford Murders volt, en akartam thrillert nezni, mert hogy meg nem lattam, de ha ez thriller volt, akkor mar lattam megiscsak. Nem eletem filmje, Marian is tobbszor belealszik. Aztan tenisz kozben beszelgetunk, o meg a lakotarsa meg en. Eleg jol szorakozom, ejfel utanig maradok, mar teljesen nem tudom, hogy most komolyon marasztalnanak meg vagy csak udvariasak, mondom, hogy almos vagyok, ezzel a cimszoval biztos ami biztos, biztositok neki ejszakat. Elkisernek a dormomig ebben a k hidegben, pedig mondom, hogy visszatalalok, kozel van, nem is felek. Mindegy, nem vitatkozom, rendesek. Majd megyunk pingpongozni is.

Este meg korabban teljesen veletlenul osszefutunk Nicole-lal, ez tokjo, csak eppen sietek. Epp egyeztetesben vagyunk, hogy mikor ulunk ossze, ugyhogy mondjuk nem meglepetes, hogy itt vagyok, dehat akkoris.

Nyolcadik nap (januar 20, csutortok)

A salata eletem stabil pontja, Xuegi, aki szinten nagyon helyes azt mondja, meg senkit nem latott igy salatat enni, ahogy en csinalom. (Fogom a salatat, belerakom a talba, szedek hozza ezt-azt, rakok ra valami szosztot, oszetrutymolaszom, aztan rakenem valami kenyerfelere.) Mondom neki, hogy otthon is igy szoktam.

A kedd-csutortok az a tuti nap, amikor csak egy oram van, az is csak este het utan kezdodik. Itt ugy neznek ki az orak, hogy altalaban ketfele ora van, az egyik a heti harom alkalmas, az hetfo-szerda-pentek, a masik meg a heti ket alkalmas, a kedd-csutortok. Kivetelek mindenhol vannak.) Szoval kedd-csutortok alkalmabol a delelottombol tetszoleges szeletet annak szentelhetek, hogy megkonzultalom, mi legyen a Stage Managementtel. Az advisorommal abban allapodunk meg, hogy folveszem, ime hat a jelenleg veglegesnek tuno orarendem.

Errol azt kell gondolni, hogy a latszat ellenere kemeny menet lesz. Ma a masodik Sequentialon teljes magabiztonsaggal nem mukkanok meg. A jegy 20%-at az orai aktivitas adja egyebkent. De csakazertsem adom le, mar korvonalazodik, hogy mirol fog szolni a 20-30 oldalas sequential novelem, ami a jegy 40%-at adja egyebkent.

Napkozben osszedek egy alairast, igy mostmar teljesen bucsut vettem a Devising New Worktol, a tanar egyebkent mezitlab rohan a szinhazterembol az irodajaba, amikor elkapom, filing, emberek, filing, es nem utolsosorban egy szinhazepuletben vagyok. Ezen kivul probalom elolvasni a Winesburg, Ohiobol a keddrol mara feladott 53 oldalt, az orara keszen nem, de a csufos kudarctol azert messze vagyok, bele kell lendulni az itteni tempoba, tetszik a szoveg, tetszik a mufaj, jo lesz ez, jo lesz ez. Holnapra az acting tankonyvbol kene az elso fejezet, az acting tankonyvem viszont kabe ket oraja hagyta el Oak Creek, Wisonsint az Amazon szerint. (Nagyon meno, hogy nyomon lehet kovetni, hol tart a postazas, meg Kristof mutatta meg.) Az holnapnal elobb nem lesz itt.

Jelen allapotok szerint vennem kell egy Stage Management tankonyvet meg egy oroszkonyvet is, es draga mind a ketto, hat mi van mar.

Tegnap floormeetingen azon tul, hogy elhangzott, hogy "I heard guys that you like vandalize-shit." meg volt jegyezve az is, hogy smoking pot will not be tolerated, elozo felevben volt valami nagy balhe miatta, es gyerekek, ne gyutsatok mar ra epuleten belul ugy egyebkent se. Egesz eddig nem, de ma olyan szep cigifustszagot ereztem, amint felertem a szintunkre, hogy naigen. Naigen. Hatha legalabb Japedo kikoltozik tole. Japedo az egerunk. En meg egyszer sem lattam, felolem akar kitalacio is lehet. Allitolag mechanikus uton, ertsd alatta: egerfogo, kerul majd eltavolitasra, nyau. Phoebe tiltakozott volna, ha vegyszerrel csinaljak. Au, egerke.

Az alabbiakban a helyi egeszsegugyibetet-ipart veszem gorcso ala, a gyengebb idegzetuek ne lapozzanak.

Hetedik nap (januar 19., szerda)

Majdnem egesz nap salatat eszek.

Reggel elszaladok Stage Managementre, tenyleg csak negyen vagyunk, beleszeretek elegge a helyszintol kezdve az egesz gondolatba, hogy nekem ilyenre van lehetosegem, es ne eljek vele. Hogy vegul folveszem-e az holnap megkonzultalando, mert hogy volt egy Acting oram is, amin kicsit osszeijedeztem magamat, 20 amerikai meg en, oldott fiuk, es tapernyakolni fogjuk egymast, szol a figyelmeztetes. Na persze majd csak abba megyek bele, amit jozan itelokepessegem teljes birtokaban artalmatlannak erzek. Akit reszleteiben erdekel hogy eltem emg az elso Actinget, kattintson >>ide<<, a tobbieknek meg elmondom, hogy a ketto szinhazas ora kozott elmentem a konyvesboltba (20 percet maszkaltam elotte a jardan, mire kinyitott) es megvettem ket konyvet, mert az egyikbol holnapra mar otven oldal fel van adva Sequential Novelbol es ajjaj.

Acting utan teljes merlegelesbe fordulva, hogy miert ne mondjak le se errol se a Stage Managementrol, eltotyogtam a januari napsutesben a Commonsba megenni a nap masodik adag salatajat. Delutan orosz volt a legerosebb csoporttal, asszem jo dontes volt, hogy ide keruljek, nem en vagyok a leggyengebb, es itt erzem eloszor otthonosan magamat, amiota itt vagyok. Csak ne kene oroszrol angolra forditani, mert az piszoklassan megy. Leforditom oroszrol magyarra, magyarrol meg tovabbforditom angolra. Olyan, mintha ismernek mindenkit attol, hogy oroszul beszelunk, furcsa felszabadito erzes, alaposan megjegyzem. Utana kitotyizok a campusrol a Hendricks Centerbe, ott vannak a zeneorak is tobbek kozott, ez az elso zenekarom. Valami uberegyszeru Bachot jatszunk, de hat edesistenem, elegge siralmasan megy. A karmester csak ket het mulva jon, aki meg beallt kalimplani, asszem o is benne van abban, hogy a harom csello negyfele van csuszva, lesz ez meg jobb is remelem. Negyen vagyunk fuvolistak, egy srac is kozottunk, de o csak itt van mondani, hogy lesz majd, de most elmegy. Engem meg beultetnek az elso fuvolista helyere, marmint a lanyok, mert a tobbi az o helyuk, ezen a Bachon nem tudom felmerni, hogy mennyire tudnak, mert ok mar jatszottak, en meg csuszok a ritmussal mert olyan csiga hatnyolcadban jatsszuk a haromnegyedet, amiben elfelejted, hany kovetkezik a aszamolasban, mire a kovetkezo nyolcadig ersz. Najo, en laprol olvastam, ilyenkor meg szabad, es kulonben sem csinaltam sokszor.

Vacsoranal a ket koreai fiuval, Koval es Kwonnal beszelgetek, Szlava is csatlakozik kesobb, aztan lakogyules vana szintunkon, negyedszerre mutatkozok be mama, amit aztan a nemzetkozi diakok esti fogadasan meg legalabb otszor hatszor megismetlek. Most tanulok, mert sok van holnapra, majd egyszer leirom, hogy hogy is vannak nemzetkozi pajtasaink a katonasaggal. Izgalmas.

Hatodik nap (januar 18., kedd)

Az elso tanitasi nap, amikor reggelinel mindenki azt kerdezi, hogy varod-e mar, ebednel meg vacsoranal meg azt, hogy na milyen volt. Annak koszonhetoen, hogy leadom a Devising New Workot, az elso oram kedden es csutortokon este het ora tiz perckor kezdodik. Ezen mindenki el van amulva. Reggelikor, ebedkor es vacsorakor is. Delelott a konyvtarban ulok, es blogolok, ha jol emlekszem, meg otthonnal konzultalok. Ebed utan Kristoffal elmgyunk a Registrarhoz, aki magyar, sok a dolga, de minket beenged. Es kedves. Megbeszeljuk, hogy vasarnap meglatogatjuk oket. Aztan elemgyunk a konyvesboltba Kristofnak ezt-azt venni, elkepszto meretu discountot szed ossze, valami baki lehet a gepben, harom dollarba van neki az egesz a szamla alapjan. Nahat. Megnezem ujra a konyvek arat, nem ment lejjebb, vegul visszajovok, es hosszas tokoles utan megrendelem amazonrol az acting tankonyvet hasznaltan, vagy 45% kedvezmennyel, ket napon beluli szallitassal, de meg igy is 60$-ert hat ez van. Kinezek egy kurzust a DNW helyettre, mert azt mondta az advisorom, hogy esetleg erdemes lenne, annak az a cime, hogy Stage Management es csak fel kredit de van hozza valami 80-90$-os tankonyv hogyamacskarugjameg. Irok a tanarnak, hogy helo, nem regisztraltam be hozzad, lehet, hogy nem is fogok jarni, de hatha, es bemennek holnap reggel, azt irja oke. Felvettek vagy harman a kurzust egyebkent, meglatjuk mekkora szerelembe esek a dologgal. Irok a hostmamamnka is, hogy oke a pentek, nezzunk filmet, irja, hogy oke, ossze is futok vele, kerdezi, hogy jol vagyok-e, mondjom, hogy jol, kerdezem, hogy jol van-e, mondja, hogy jo lesz penteken, megkaptam-e, megkaptam, mosolyog, de kozben tiszta konny a szeme, tiszta rejtely nekem ennek a nonek az elete egyelore, de majd meglassuk. Aztan vacsora utan rajovok, hogy elhagytam a tollamat, de egyebkent reggel mar a kulcsomra is azt hittem, kerestem vagy negyed orat, sok zsebe van az embernek, meglett. A tollamrol nem tudok, nagy campus hozza. Aztan orara megyek, az a cime, hogy The Sequential Novel, es mindenki amerikai es konnyeden beszelnek, es creative writingot tanulnak es tokizgalmas dolgok tortentek veluk mar, mert Amerikaban mindenkivel izgalmas dolgok tortennek ugy tunik es a legtobben meg ismerik is egymast es elvileg elofeltetel az is, hogy juniorok legyenek, amde az ora tematikajatol el vagyok ragadtatva. Rogton arra gondolok, hogy annyi a Stage Managementnek, mert en ezen fogom hulyere tanulni magamat, kulonben is draga az a tankonyv, kora reggel van az ora (haromnegyed kilenctol), ez meg sokaig tart elotte levo este (kilencig), es jaj, holnap is koran lesz, rettenetesen koran lesz az a haromnegyed kilenc, minek mondtam, hogy odamegyek, alig vannak, rettenetesen ciki lesz ezek utan nem felvenni a kurzust, jaj. Csutortokre mar olvasnivalo is van jesszusuramatyam, en meg szerdan haromnegyed hatig ulok a zenekarban, mi lesz itt.

Otodik nap (januar 17., hetfo)

Az esik-a-ho nap. Vasarnap a hajszarito hianya ellenere ellenere torteno hajmosas mellett dontok. Mar bekoltoztek a nemnemzetkozi diakok is, ovatlan pillanatban kell csinalnom. Na nem a mosast, hanem a szaritast. Valerianak mar mondtam, hogy idonkent be fogok allitani 3 dormmal arrebb hozza az OIE utolso hajszaritojaert, de minek, ha egyszer van klasszikus stilusu, jovagasu kezszaritonk. mondjuk olyan max egy meter magassagban a padlotol. Ott guggolaszgat hat Julika a kezszarito alatt ijedt pillantasokat vetve az ajtora, nehogy a siserehad bejojjon es esetleg megkerdezze, hogy ti mind igy csinaljatok-e magyarorszagon. Egyebkent a kezszarito jo. Gyorsabb, mint barmelyik hajszarito, amit eddig volt szerencsem hasznalni. Ugy is mondhatnok, hogy ert a megtiszteltetes.

A hajmosas utani volt az elso ejszakam ugy, hogy ketten vagyunk a szobaban. Phoebe, a szobatarsam kedves lany, es amint meglobogtatom elotte a fuzetet, hogy eppen blogot irok, azt uzeni minden olvasomnak, hogy 'Hi!' Ma volt a registration meg Add/Drop day, ez azt jelenti, hogy sok-sok tanar volt egy helyen,es beszelni kellett veluk, ha a preregistrationodhoz kepest valamit le akartal adni vagy folvenni vagy ha a tanar beleegyezes kellett a tantargyadhoz. leadtam egy oroszt es folvettem a magasabb szintu oroszt meg folvettem megegy zenekart is. Igy az oraim kozot theti 3 alkalom zenekar van 2 kulonbozo csapattal.

Delutan beszelnem kellett az egyik szinhazi tanarral, aki meleg beleegyezeset adta ahhoz, hogy leadjam az orajat. Viccet felreteve, nagyon kedves ember, elmagyarazta, hogy miert lenne nekem rossz oda jarni, es ertem is, igaza van. (De azert megneznem kivulrol az orat...) Maris szivesebben csinalnam nala a Fundamentals of Actinget, mint annal, aki most tarja. Ez van. Viszont voltam ma 2 szinhazepuletben a campuson, feltoltott a szinhazatmoszfera-hianyomban.

Delutan meg az van, hogy munkavallalasi papirokat toltunk ki, merthogy itt a tutorlas fizetett munkanak szamit, es ahhoz ilyet is kell. Beszelek otthonnal, elmegyek megmutatni a toksuket gepemet az infosoknak, vigyem szervizbe azt mondjak, de 100 bucknal nem eri meg tobbet belefeccolni, ha egyaltalan javithato, marhajo, gondoltam, es megint beszelek otthonnal, hogy aszongyak szerviz meg hogy fizetni kell azert is, hogy ranezzenek. Kar, hogy interju nem kell hozza mint a vizumhoz, na mindegy. Most meg vacsora utan van, es megyek szocializalodni. (Valami Jersey Shore cimu hiperszar pszeudovalovilagot nezunk a szint tarsalgojanak tevejeben. Ekezettel. Erzem a filinget ahogy atjar.)

Negyedik nap (januar 16., vasarnap)

Annyi gyumolcs van itt, hogy le vagyok nyugozve. Ma az elso programpont a bankszamlanyitas. errol nem nagyon van mit irni, maximum annyit, hogy 7-10 nap alatt elsz meg a kartya, es addig abbol elsz, amid kapeban van. Vagy amit nem raktal be, mert masik kartyan van.Szarra ment gep mellett 7-10 ilyen nap hogy is mondjam. Aldas. (Random idokozonkent bedugom, megprobalom bekapcsolni, majd szomorkodom egy sort. Otthon azt mondjak, ha nincs mas, venni koll masikat. Jaj.

Eligazitas arrol, hogy milyen feltetelekkel es meddig maradhatsz az USA-ban illetve miket dolgozhatsz J-1-es vizummal. Giorgi megkerdezte, vehet-e autot. Nagyon jokat nevetek rajta, de Valierianak is igaza van, amikor azt mondja, hogy neha mar tul sok, de tudom, tudom, ormenyorszagban szuletett es ez mindent megmagyaraz.

A ketto program kozott ebedelunk meg Olga tart egy mock-classroomot. O itt az orosztanar, es erdekes haja van. Fogok hozza orara jarni, csak meg nem tudom, melyikre. marmint melyik szinture. A magasabbat ajanlja, es en is azt mondom, az lenne a jo, de az hajszalra egyszerre van a magyaroraval, ajjaj. Magyarbol a tervek szerint tutoralni fogok. Itt meg fizetnek is erte. Este potluck dinner van a host familyjeinkkel, nagyon izgulok, most talalkozunk eloszor. Vannak hettagu csaladok is. Az en csaladom egy darab nobol all, itt lakik a campuson, itt is dolgozik palyavalasztasi tanacsadokent, nagyon kedves, meghiv filmet nezni is. Asszem nem fogok tul sok mindent megtudni egy amerikai csalad kinezeterol. miutan majusban innen kiraknak, valoszinuleg a host familynel lakas opciojara sem szamithatok, de tenyleg kedves. szereti a jo filmeket meg az egzisztencialistakat. Es van egy magyar ismerose vagy haverja vagy a lakotarsanak a haverja, es egyutt szoktak pingpongozni. kerdezte, hogy szeretek-e pingpongozni, mondtam, hogy szeretek pingozni, kerdezte, hogy szivesen mennek-e egyszer veluk pingpongozni, mondtam, hogy szivesen mennek veluk egyszer pingpongozni. azt nem merem megkerdezni, hogy hany eves meg hogyhogy egyedul van, satobbi, a barna boruek mindig olyan kortalannak latszanak. Lehet, hogy potlek neki ez a program, probalok en is kedves lenni. hozzak ki annyi jot ebbol az egesz kintletbol, amennyit lehet. Weird. Valami metodista templomban van a vacsora, sokan nagycsaladi fenykepeszkedesbe kezdenek, egeszen ironikus a helyzet, probalok nem arra gondolni, hogy azert van ez, mert latja a sors, hogy maganyosan fogok megoregedni. Szomoru. kozben meg haragszom magamra, micsoda igenyeim vannak mar, ez is egy sors, nem mindennapi raadasul, adni is jottem, nem csak kapni. Egyaltalan mit akarok?! (Mukodo szamitogepet internettel.)

Marian, mert igy hivjak, hazahozott s campusra autoval, 15 perc setara van az egesz, ELKEPESZTO, hogy ezek mindenhova autoval mennek! Mert hogy hideg van, mondjak. Hat nem mondom, hogy megsulok, de ez meg epp azon a hataron levo hideg, hogy nem banom, legyen. Jo itt, a fene vigye el, most hamarnak tunik a majus, kedvesek es erdeklodoek az emberek es tobbsegeben nem szarnak le. Meg a vizsgajegyeim beiratasanal sem tartok, marint tavkozlesileg, leo gepet ide nekem.

Este van, es rajovok, hogy ami az ablakombol latszik az a folyo. megerkezett a szobatarsam, megyunk majd egyutt szinhazba valamikor elvieg, mert o is olyan. Azt sem tudom, hogy hivjak ezt a folyot az ablak alatt.

Harmadik nap (januar 15., szombat)

Ez az "elcseszodik-nap". Reggel vagy negyed liter viz kiomlik a taskamban, atazok, visszafordulok a folyoson, ruhat atvenni, kakiva azott a penztol kezdve minden, ami nalam volt, meg a laptop is vizes, amit valoszinuleg puszta reflexbol rakhattam a taskamba. Kapkodok, szaladok reggelizni, a penz az asztalon (az agy alatt) szarad, a szobatarsam csak masnap jon, mondjak, hogy take your time, de hat ideg vagyok, el van cseszve a areggel.

Madisonban hideg van, en meg nem vagyok valami talkative. A tavak szepek es be vannak fagyva. Megnezzuk a Capitolt, az klassz, es csak ugy barki bemehet. Epp egy eskuvo is van, a menyasszony zold ruhaban van es NAGYON terhes. Nasznep gyakorlatilag nincs. A Capitol csucsan allo szobrot Wisconsinnak hivjak. A hatas kedveert kilotyogtetek egy kavet is meg a vanben ebedelunk dobozbol (szendvicset meg Cheetost meg zoldalmat).

Hazafele jovet ki lehet szallni a College Bookshopnal. Megtudom, hogy az Acting tankonyv 108$ (vekony kis szar), majd osszeszedem a konyvtarbol. Devising New Workre 2 konyv van, The Sequential Novelre meg 5. Aha. Szoval fogom birni. (Mind az ot sequential novel: Munro meg Steinbeck, a tobbiet egyelore nem ismerem. Majd azt is megnezem a konyvtarban.) Marhairigy vagyok, az egyi ktorok srac felveszi a Fundamentals of Directinget, oda ket csabito konyv van: egy Csehov-dramak kotet meg egy, amiben mindenfele beszelgetes van pl. Bob Wilsonnal meg Mnouchkine-nal meg satobbi. Ez a Devising New Work dolog is erdekes, de ez inkabb az alternativ szinjatszashoz all kozel, en meg inkabb koszinhazasw vagyok, de azt hiszem, angyon jol tudnank majd hasznositani a dekorben azt, amirol ott lesz szo. Ha jarhatok persze, csak akkor. (Nem jarhatok, de errol majd par nappal kesobb.)

A kovetkezo fun fact az, hogy elbambulok (tudjatok, konyvesbolt, elofordul), es otthagynak. Elindulok vaktaban arrafele, amerre mintha mutattak volna, hogy van a college, amikor kitettek. A folyo megvan, segond, de merre tovabb. Vegul benyitok a Beloit Innbe, es megkerdezem. Negyed ora mulva a szobamban vagyok, ahol haromnegyed oran belul, a jol bevalt szoval elve, teljesen elcseszodik a gepem. Innentol kezdve a napnak vegervenyesen annyi. Meg vacsorazunk, elrohanok a konyvtarhoz, ahol van gep meg net, de hetfoig zarva van, aztan Apples and Applest jatszunk meg rakeredzkedem Anna, a nemet lany gepere, hogy hazaszoljak, hogy ebbol itt egyhamar nem lesz szkajp es kulonbenis segitseeeeeg. Most meg itt kaparom kezzel a leendo blogot, mert ugye gep sincs, nem csak hogy net. A francba.

Második nap (januar 14. pentek)

Az elso reggeli a Commonsban. Igy hivjak itt az etkezot, ami az en dormomtol kettovel arrebb levo dorm foldszintjen van. Tudom, hogy nem kell kimenni az en epuletembol hogy atjussak, mert van valami alagsori folyoso, ami osszekot vagy negy epuletet is, de nem talalom meg: kimegyek a hidegbe. A Commons lenyugoz.

 Gondolom azert Commons, mert mindenki itt eszik, egy legterben. Az ismerosokhoz ulok, de addigra kiderul, kik azok a cserediakok, akikkel meg nem talakoztam. Lenyegeben az oroszokat latom, a keletiek arcat meg nem annyira tudom megkulonboztetni. Van negy oroszunk, harmuk az ujonnan jottek kozott: osszesen 2 lany - 2 fiu. Spontan odamegyek hozzajuk, megkerdem, leulhetek-e. Mendom, en is cserediak vagyok, gagyogok oroszul. Szlava megkerdezi, mi az elso harom dolog, ami mint kulfoldinek eszembe jut Oroszorszagrol. Borscs, peresztojka, Csehov, de Csehov azert, mert szeretem. Birom az oroszokat: a lanzok kedvesek, a fiuk egyeniek. Giorgi halalvicces, olyan vastag orosz akcentusssal beszeli az angolt, es emelle olyan furan all hozza dolgokhoz, hogy halali. Es piros az orra. Szlava meg szinten daralogep jellegu akcentussal rendelkezik, es ugy omlik belole a szo, mint a daralt valamicsoda. Mondtam, hogy nyimnoska beszelek oroszul, de inkabb csak hallgatom oket, mert jobban ertek mint tudok, azt mondtak, jo a kiejtesem. Nahat.

Reggeli utan a WAC-be megyunk, am a World affairs Centerbol lett abbrevialva, itt szoktak lenni az idegennyelv orak. Nekem egy kacsa jut eszembe rola, quack-quack. Ott ilyen lazulos cucc volt, ott volt minden uj international ewxchange student, volt nevkartyank, mindenki kivehetett tetszoleges szamu m&ms-et egy vederbol, aztan kiderult, hogy ahany szemet vettel ki, annyi dolgot kell mondj magadrol, de legalabb negyet. Szereny orszag vagyunk mink, Kristof is szerenykedett, hogy keveset vett, en sem alltam emg ket dolog elmondasa utan, hanem siman megettem elore azt a ket egesz szem drazset, es akkor elmondtam a lenyeget, hogy Budapest meg Hungary meg English meg Russsian meg theater meg flute meg poetry. A tobbieknek emg, akik huen orizgettek a ket kilo m&msuket amig sorra nem kerultek, tiszta szines lett a kezuk.

Azt mondtak, ugy nezek ki, mint valamelyik tanar. Cavitra, aki az egyik torok srac (van beloluk harom, es folyton torokul beszelnek egymas kozott, es folyton egymas kozott vannak) meg azt mondta valaki az elso nap, hogy latta valami filmben. De nem lathatta.

A WAC-bol a konyvtarba megyunk, hogy tallakozzunk es egyeztessunk az advisorunkkal orafelvetel ugyileg. Ez folytatodik az ebed utan is, en akkorra kerulok sorra. Ugy van, hogy minimum 3 kreditet kell elvegezz, ez minimum 3 kurzust jelent, altalaban heti 3 alkalom van beloluk. Vagy 2. Az korvanalazodik bennem, hogy Russian Language, Fundamentals of Acting, Devising New Work es the Sequential Novel cimeken tolok 4 kreditet, hatha nem nyir ki meg annyira, ha meg ugy latom, hogy nem fog emnni, leadok valamit. Erre jon meg ra egy vagy ket kul zenekar, hetfon fogok konzultalni a tanarokkal, hogy mennyi es/vagy melyik. (= Hova kell fuvolista.) Talalkozom Andrassal, aki itt a magyartanar, rogton mondja, hogy szivesen segitenek meg menjunk el hozzajuk vasarnap. 9Nem fog menni, be vagyunk programozva vasarnap estig.)

Ebed utan megtalalom a Commons epuleteben az alagsorba vezeto folyosot, de a lepcsore nyilo ajto ugy tunik zarva van. (nincs, csak gombkilincs van, tekerni kell, de erre akkor meg nem jovok ra.) Felfedezek egy liftet, fura a hivogomb, ilyen cucc az egesz, amit vagy folfele billentesz el vagy lefele. Egyszercsak rajovok, hogy azert, mert kezivezerlesu. Ha sokaig nyomom a kutyut, felkuszik hozzamig a lift, ami ekszplicite egz lap meg egz fal vezerlovel. Igy jutok le az alagsorba. Innen mar konnyu, at a szomszedba, onnan meg tovabb haza, es volia, meg alagsorra sincs szukseg hozza, a foldszinten talalom magamat.

Ez az a delutan, amikor harom emelettel foljebb egy kiirast is talalok az egyik ajton: "There is a Mouse on this floor." Hepinessz van, Walmartos zacskokkal tomom ki azota is az ajtom alatti rest.

Este moziba megyunk fakultativan, mindenki azt nez, amit akar, a tobbseg egyebkent Little Fockerst akar, amelz akarast kesobb melyen megban. En vagyok az egyetlen uj nemzetkozi cserediak, aki True Gritet nez. Harom folnott istapolonkkal vagyok, ok elorebb ulnek, en az utolso elotti sorba, ahol aztan elegansan el is alszom nehany percre. A felszemu faszi a vasznon ugy morog, hogy orulok, ha a szohatarokat kiveszem, a kiscsaj meg 30 perc mulva is apa halalat akarja megbosszulni, van itt haladas. Egyebkent nem rossz film, kozepes mondjuk, szepen van fenykepezve, csak marhaalmos vagyok. (De hat meg kell nezni, milyen Amerikaban egy mozi. Plane, ha mas fizeti.) Szoval tenyleg nem rossz a film, az volt a legmeglepobb, hogy annyira naturalisztikus, hogy olzan dolgokat mutat meg, amiket atlagosan a filmek utalassal helyettesitenek (pl. akasztas pillanata, effektive latod az egeszet meg egy joideje rothado hulla feje, ez mondjuk olyan, mint egy ufoe, jobb lett volna nem megprobalni imitalni, mert nem hiheto). a felszemu ember reszegen valami allati, egy pillanatra tomwaitsi melysegeket latom megcsillanni.

Aztan megegy Walmart-menet. Muanyag szappantartot keresek, ami NINCS. Veszek valami haromosztatu babatalat helyette, jo ez is a szappannak. Tenyleg jo. Aztan mar csak tottymorotty.

Elfelejtettem leirni, hogy korbevezettek a campuson: van az egyik epulet aljaban sajat postadobozom meg egy olyan cucc, hogy beledugsz egy 1 vagy 5 dollarost es quartereket dob ki neked cserebe. Kul.

Jovo hetre minusz 23 fokot mondanak. Mar hideg van az ablakfulkeben.

Első nap

Látjuk az Atlanti-óceánt is...

Reggel háromkor keltem volna, ha bírtam volna aludni. Öt-tíz perc késéssel indulunk Brüsszelbe. Brüsszelben az átvilágításnál szétszedik a táskámat, nem tudom, mit láthattak. Lehet, hogy a fejemet, ugyanis bő egy óránk maradt az átszállásra. Vannak ilyen mozgójárdák, bámészkodunk, aztán mégegy security, új beszállókártya, már ott állnak sorban a beszálláshoz. Kristóf kitalálja, hogy keres egy vécét, sehogy nem lehet lebeszélni róla, hogy mindjárt lehet a gépen is, nagy ez a reptér, enyhe frász kerülget, de persze indokolatlanul, mert visszaér időben. Repülünk majd' kilenc órát. A vécé elég klasszul néz ki, csak valamelyik légiutaskísérő hölgy betolja a targoncáját elé, és akkor mondogathatod, hogy excuse me, I can't get out. Mindenfélével meg is etetnek, van egy hihetetlenül jóarc steward csávó, mindenkivel vicces, még az időnként éktelenül üvöltő kislánnyal is. Látjuk az Atlanti-óceánt is, elég menő, de egy idő után frusztrálóan még mindig délelőtt fél tizenkettő van, hova lett a délután. Megkérdezzük, mi az a livestock, kell a white cardhoz, a jópofa csávó válaszként odaveti Do you bring a cow? nem. Chicagoban is állati jóarcok, valahogy még a customsot is kikerüljük. Így akár rúd szalámit is hozhattunk volna.

Itt meg meleg van meg busz wifivel és vicces buszvezetővel. Van vár a buszmegállóban, első állomásunk az OIE, onnan rögtön megyünk tovább, kapunk ID-t, itt azzal tudsz bemenni a dormodba meg arra kapsz kaját. Mármint majd elvileg, most még csak internationalek vagyunk itt, mi meg nélküle is. Pedig van. (Annyit ettem már, hogy hízok. Holnaptól mértéktartás.)

Ilyesmi, amikor áttologattam, amit tudtam.

Kapok foldert, hazatelefonálhatok, aztán elvisznek a szobámhoz. A szobatársam cuccával van tele a fele, elég izgis, valami kalózos zászló van az ágya feje fölött, én olyan alatt biztos nem bírnék aludni. Ő vasárnap érkezik, azóta már írt ímélt. Megállapítom, hogy az asztalom az ágyam alatt van. Percekig próbálok valamit kezdeni a helyzettel, de rájövök, hogy sehogy sem férek el normálisan, marad az asztal az ágy alatt, egy könyvespolcot használok asztalnak az ablakfülkében most is. Hihetetlen, hogy mennyire nem Budapest, ha kinézek az ablakon. Egyébként egy parkoló van itt az ablak alatt, meg fények, ez tetszik, de minden olyan lapos. És vág a huzat. Kicsit csak, mert tegnap éjjel kikapcsoltam a hűtő-fűtő-légkavarót, mert búgott, mint a fene.

Ilyesmi az első dekorációs fázis után.

Eszünk némi pizzát az OIE-ben, akkor már többen vagyunk, mindenféle keleti nevekkel, még most sem bírtam megjegyezni mind. Aztán Walmart. Miután visszajöttünk nekiállok kompenzálni a szoba két fele közötti különbséget: életemben először nekiállok plakátokat kiragasztani, berendezkedem. Aztán alvás, mert reggel nyolc és kilenc között lehet reggelizni.