Szóval most ez van.

Másfél hete levizsgáztam Stage Managementből. Azóta nem kell olyan korán felkelnem egyik nap sem, ami jól esik. Azóta szaggatottan jön a tavasz, amikor az eső esik jól, sőt tegnap a hó, de nekem egyáltalán nem esik jól, és itt vagyok most betegen egy nagy hajrás időszkban, amiről mindjárt írok, mert most kicsit pihenek, muszájnak érzem, írtam a tanárnak, aki az esti órát tartja, hogy ma nem megyek.

Stage Managementből már csak a végső projekt van hátra, vagyis a Directing Showcase-ben két rendezőhallgató jelenetét kell stage managelnünk. (Sajnos nem tudok rá jó fordítást.) Ez valószínűleg egyben azt is jelenti, hogy nem mehetek castingolni szereplőnek, mert az SM nem játszhat abban, amin dolgozik.

A regényemmel semmit nem haladtam az utóbbi időben, két fejezet meg a bevezetés van meg, nagyon kéne már foglalkozni vele.

Actingből az utolsó nagy projektben vagyunk. Fiú-lány pármunka, egy egész kétszereplős jelentet kell megrendeznünk és előadnunk. Minden pár kapott egy ajánlott jelenetet, de bizonyos megkötéseknek megfelelve lehetett saját magunk által választott jelenettel is foglalkozni. Mi elfogadtuk azt, amit kaptunk: egy 36 éves gyermekpszichológust játszom benne. Van egy 8 éves lányom, és egy férjem, aki alkoholista  volt, megcsalt, az anonim alkoholisták mentették meg az életét, ezért hálából hétvégenként nekik dolgozik önkéntesként, én meg otthagytam gyerekestül, amikor megcsalt, de most visszajöttem hozzá, hogy újrakezdjük. És akkor a szomszédban lakó hatvanas éveiben járó úrról, aki hajdan tanár volt, egyszercsak kiderül, hogy 13 évvel ezelőtt börtönben ült, miután megpedofilkodott néhány tizenéves fiút. Nekünk meg ott van az a gyerek, aki imádja a szomszédbácsit, aki időnként még vigyázni is szokott rá, mert ugye apu a jóságos inkább önkénteskedik az AA-nál, minthogy a gyerekével legyen. Apu féltékeny lesz a szomszédbácsira, mert hogy a gyereke jobban szereti nála, meg aztán anyu meg egyértelműen jobban szereti a gyereket, mint aput, és hát apu aggódik is, hogy a szomszéd bántani fogja a gyerekét, mert bizony ő is nagyon szereti a kislányt. Anyu érvel, hogy 13 éve nem csinlt semmi rosszat a bácsi, hogy meg kell bocsátani, ő is azért ment vissza apuhoz, hogy megbocsásson neki, és anyu minden esetben a gyerek pártját fogja, amikor apu kikérdezi, hogy nem bántotta-e őt a szomszédbácsi. Apu nem enged, azt akarja, hogy költözzön el a szomszéd, mondván, hogy ő nem kockáztat, és amikor kiderül, hogy a gyereke a tilalma ellenére ott járt, sőt mi több, beöltözőst játszott, akkor szépen és elegánsan betöri a szomszédbácsi pofáját. A szomszéd elköltözik, anyu elköltözik, és viszi magával a gyereket is. Itt a vége.

Ebből mi egy nagy vitajelenetet játszunk, anyu érvel, apu érvel, végül, ahogy az lenni szokott, apu enged, ő majd csak a végén nem enged, erre kell fokozni, anyu meg, akit én játszom azért mond egy pár súlyos dolgot. (Szerintem ez a legdurvább: "Then why am I not concerned, Bobby? We may both work, but you know I'm the basic safety net for Cassy. I screen the babysitters, I check out the camps, I'm the one who has coffee with Mr. Bundy. Why should your view prevail now?") Alapvetően mind a kettőnek igaza van és egyiküknek sincs igaza, és mind a kettő hibás. És anyut is meg lehet érteni, meg aput is meg lehet érteni, de anyu alapvetően kisajátítja a gyereket, apu meg aggresszív.

Zenekaron nem mennek túl jól a dolgok, és ezen a héten ráadásul nem is voltam. Április közepén fellépünk, nagyon kéne gyakorolni, de betegen nem tudok. Klassz dolgokat játszunk, de nehezek, és múlt héten is négyszer gyakoroltam, de mivel oda kell érnem a vacsorára, soha nem volt időm végigszöszölni mindent, elvégre többek között egy egész szimfóniát is játszunk, közben meg ugye sok dolgom van másból is. Szóval bele kell húzni ott is.

Vasárnap International Dinner lesz, paprikás krumplit és körözöttet tervezünk csinálni Kristóffal, de hát ahhoz jó lenne meggyógyulni. Meg egyébként is jó lenne meggyógyulni, tegnap a próbán elveszekedtem a hangom felét, úgyhogy most pihenőnapot tartok, és ha úgy adódik, akkor holnap is, mert holnap délutánra egy kétórás próbát raktunk be: a jelenet jövő szerdán elő kell adjuk. Sajnos jövő keddre még egy beadandóm is van, meg egy pályázathatáridőm csütörtökön, meg egy dolgozat oroszból a mozgigékből hétfőn, szóval most ez van.