Próbáltam megszerezni nektek a videót, ami az órán készült, de nem volt nálam pendrájv, és semmilyen óriásfájlba nem fért bele, hogy elímélezzem magamnak. (Vagy csak béna voltam, ez részletkérdés.) Szóval egyelőre, és nem biztos, hogy ez változni fog, csak leírással tudok szolgálni.
A feladat lényege az volt, hogy prezentáld magadat úgy, mintha valamelyik csoporttársad lennél. Ehhez párokba lettünk állítva, kaptunk két nevet, hogy kiket kell megfigyelnünk, és majd eljátszanunk, ezt mi a párommal felosztottuk az első pillanatban, akkor volt két hetünk kémkedni az emberünk után az imitációs bemutatókig, eközben pedig segítségként a kémeinknek mindenkinek prezentálnia kellett egy önimitációt megadott szituációra és mozdulatsorra valamint leírtuk, hogy hol leszünk az elkövetkezendő egy hétben percre pontosan, és akkor a kémeink megkapták a leírást. Az izgalmas még az volt a dologban, de ezt persze csak utólag tudtuk meg, hogy az a páros kémkedett utánunk, akik után mi, viszont a felállás pont fordítva volt: az én kémem után a párom kémkedett, a párom kémje után meg én. (Nem is találtam meg sehol órán kívül.)
Az önimitációm, miután visszanéztem videón, örömmel állapítottam meg, hogy legalább öt perces volt. A helyzet néma. Tipikus-magadat kell játszanod értelemszerűen, a tankönyvben van egy csomó végiggondolandó kérdés a szituáció megszervezéséhez. Az eljátszandó dolog a következő volt: bemész egy tanterembe, körülnézel hely után, leülsz, meggondolod magad, és átülsz máshová, interakcióba lépsz egy osztálytársaddal, jegyzetelsz az órán, megpróbálod felhívni magadra a tanár figyelmét, ami nem sikerül, csinálsz valami érdekeset, feldühödsz valamin, és az óra vége előtt távozol a teremből. Ez látszólag már egy kész szituáció, azonban mondok néhány dolgot, amit végig kell gondolni hozzá: mekkora a terem? hányan vagytok? miért változtatsz helyet? ki kezdeményezi az interakciót? mennyi a hely a padok között? hol áll a tanár? milyen óra van? miről jegyzetelsz? stb.
Az én tipikus szituációm a következő volt. Az elsők között érkezem a terembe. Háromszemélyes padok vannak, a harmadik sor ablak melletti padjának a középső helyére ülök, majd átülök a szélére, elhúzom a függönyt és kinézek. A középső széken ott marad a kabátom, oda rakom a táskámat is, jelezve, hogy ha nem muszáj, akkor ne ülj ide. Előveszek egy könyvet, és az óra kezdetéig hátralevő időben olvasok. Bejön egy másik diák, odaül a táskám túloldalára, egy pillanatra föltekintve üdvözlöm. Olvasok tovább. (Egyébként direk emiatt bevittem magammal az Inkognitót, amit éppen olvasoknék, ha nem lenne folyton kötelezőm.) Nézem az órámat, bejön a tanár, sutty a könyv a táskába, füzet, toll elő, mobiltelefon kikapcs. A padtársam áthajol a táskám fölött, hogy kérjen egy tollat. Adok neki. Jegyzetelni kezdek. Egyébként úgy állt össze az agyamban a dolog, hogy orosz irodalom óra van, de én bevezetés a művelődéstudománybat, azon belül is John Cageet jegyzetelek. A jelentkezős procedúra julisan zajlik le, a dühöt idegesség irányába toltam el, mégpedig az előző félévem szerdáiból jól ismert "nem fogok odaérni a következő órámra" mintájára, néztem az órámat, egyszer, kétszer, háromszor, ültömben felöltöztem sálig, aztán a kiviharzás a teremből, és ennyi.
A fizikai imitációt három dolog összessége tette ki. Az egyik egy rövid némajelenet volt a pároddal 90 másodpercben maximalizálva, amiben a két kémlelt ember (esetünkben, és a párom is lány volt, ez két fiút jelentett) megérkezik, konfliktusba keveredik, és legalább az egyik távozik. A másik része ugyanez a jelenet volt 3 percben kommentárral ellátva. (Amikor X megy, így tartja a karját, a feje van a legelőrébb, stb.) A harmadik része pedig egy három oldalas írott dolog volt, ami a kommentár részletesebb kifejtését tartlmazta. Voltak hozzá szempontok megadva, hogyan ül, hogyan áll, milyen az átlag arckifejezése, hogyan megy, mekkorákat lép, milyen a tempója, gesztikulál-e, hogyan változik a mozgása különböző közegekben, pl. órán, barátai között, hogyan változik a mozgása hangulatának függvényében, vannak-e izolációi (az én megfigyeltemnek rengeteg izolációja van, például csak a fejével fordul valaki felé, stb.); volt egy kulturális kötődések kategória is, ebbe az tartozik, hogy a mozgása alapján szerinted (meg kell indokolni!) hova valósi, milyen családból jön (egy szülő/két szülő, vannak-e testvérei, stb.), milyen volt a neveltetése, melyik szülőjéhez állt közelebb, mi az érdeklődési köre, mennyire nőies/férfias, hány évesnek tűnik a mozgása alapján. Ezt megírtad három oldalban, és bemutatód után leadtad a tanárnak és a megfigyeltednek.
Ebből persze az is következik, hogy én is kaptam egy ilyet. Elég sok minden jól el volt találva benne, mondjuk a kulturális kötődések részben voltak rossz tippek, de néhány új dologgal tisztába jöttem magammal kapcsolatban, ebben mondjuk az is közrejátszott, hogy felvételről visszanéztem a mozgásomat, miközben kommentálom a megfigyeltem mozgásának imitációját (az mondjuk enyhén megrázó volt). Egyszer felröhögtem szép hangosan, miközben útközben elolvastam ez az interests résznél volt, ez pedig az az állítás volt, miszerint én szeretek kötni. Aztán eszembe jutott, hogy régebben tényleg kötögettem. De az biológiatanulás közben volt, külön-külön nem bírtam volna egyiket sem tartósan.
Ezek után nekünk kellett osztályozni a teljesítményünket, de ez már csak egy csúnya részlet, mert annak sosinc jó vége, ha nekem értékelni kell a saját teljesítményemet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése