ez volt: blizzard, метель, hóvihar

Mivel ez elég izgalmasan hangozhat, tartozok ennek is egy bejegyzéssel. Mindenesetre nézzétek meg Kristóf blogját, ő már írt róla, képei is vannak, én a változatoság kedvéért próbálom egy poetikusabb oldaláról megközelíteni a dolgot, hogy továbbra is maradjon értelme mind a kettőnk blogját követni.

Szóval kábé hétfő este Phoebe azt mondja, hogy mondanak vagy egy feet havat a hétre, mire én megkérdezem, hogy az mennyi, és akkor megmutatja, hogy kábé ennyi. Már repdesnek a hírek, hogy valami várható, a bűvös b betűs szó is elhangzik, hát mondom jólvan, ez van, ilyen sem volt még, de itt biztos szokott lenni.

Kedd este aztán apa kezdődik kezdődiiik, egyszercsak hallom ahogy a szél az ablakhoz keni a hópelyheket. Mondom hogy aha, aztán nézem az ablakból, elég jól néz ki. Kergetik egymást a kicsi szemcsék, lehetnénk a sivatagban is, olyan, mintha fehér homok lenne. Aztán jelentkezik a családom hogy jesszusom, halloták a hírekben, hogy itt történelmi veszélyességű hóvihar dúl, és akkor megguglizom magyarul, és kiderül, hogy tényleg. Ja, akkor erről beszéltek tegnap, gondolom, és újra kinézek az ablakon, hogy akkor ez most történelmi jelentőségű, úgy nézzem. Nem mondom, hogy szívesen lennék kinn, de nézni jó. Van egy szúnyogháló az ablakunkon kívül, mire lefekszem aludni telefújja a szél hóval úgy, hogy a végén már a lámpa sem látszik a parkolóban, nem hogy a fényében kergetőző hópelyhek.

Amikor kimegyek vécére, mert hogy olyat is szoktam (és amióta Megan, az RA-ünk kiragasztott egy Toilet Literature címre hallgató micsodát shit to read while you take a shit felirattal, azóta azon gondolkodom, hogy vajon ez a hasmenéses betűfóbiásoknak vagy a szorulásos könyvmolyoknak való), akkor hallom, mert ott kevésbé hangszigetel az ablak, hogy elég intenzíven nyavalyognak még a nyafka hópelyhek szélben, és szaladnak a szél elől mint a kislányok, akiknek be akarnak nézni a szoknyájuk alá.

Naoké, ugorjunk a ma reggelre. Itt elég sok óra elmaradt annak ellenére, hogy az intézmények többségével ellentétben nem rendeltek el tanítási szünetet. A kedd esti és a szerda reggeli órám járt így, de délelőtt tizenegykor bizony már kénytelen voltam a nyakamba venni a hótengert, hogy eljussak a színházig. (Lényegében térdig el is áztam, de Actingen játszóruhában és váltás zokniban (aminek tapadós a talpa, hogy seggre ne essek) vagyok, szóval óra közben jelentős mértékben megszáradt az egyéb cuccom, visszafelé már meg a Kristóf által prezentált masinák csináltak nekünk utat, szóval háváj volt.)

A hó helyenként tédig, máshol derékig vagy éppen nyakig ér, de ez utóbbi főleg annak köszönhető, hogy a kotrógépek nem eltűntetik, hanem, nomen est omen, arrébbkotorják a havat, így úgynevezet hókupacok képződnek. A szúnyoghálónk alján is áll egy 10-15 centis magasságban a hó, de ez nem kotrógépek, hanem a gravitáció miatt. Nekem tetszik, és tényleg lehet szép dolgokat találni kint. Van néhány mobilos fotóm most itt a közelben, megmutogatok belőle. Szépen lehetett fotózni, sütött ma a nap. Több is van, az egyéb képekhez kattintsatok az oldalsávban a linkre, tegnap felraktam már több, mint százat.