Tizenhatodik nap (január 28.)

Stage Management óra után még arra gondoltam, hogy majd este a Stage Managementről írok a blogomba, de most már totál nem tudom mit akartam leírni, de csak nem azt, hogy mit tanulunk. Mondjuk az is érdekes, a próbák előtti feladatokról volt szó, milyen doksikat kell kiosztani, mire kell ügyelni egy próbatér berendezésekor, birtokbavételekor (hol a bejárat, hol a vécé, van-e telefonvonal, wireless, elektromosság, tárolótér, backstage, akadályozó térelemek, ablak), miket kell kiragasztózni, amíg nincs díszlet. Mikor súgj a próbán, és (azon kívül hogy mindent) mit írj fel közben.

De aztán volt egy Acting is, most már ténylegesen egymást imitáljuk, nekem egy fiút kellett ma. Párban voltunk, és meg kellett tanítani a másiknak három tipikus ülésünket. Mostanra egyébként lement az összes önimitáció, állítólag a könyvárban le van adva a felvétel az összesről, és újra lehet nézni őket. Elvileg azért, hogy minél jobban tudjad majd imitálni az embered, de én sutyiban magamat szeretném visszanézni, pédáulhogy hány percig csináltam az önimitációt meg hogy nagyon vörös-e a fejem, és látszik-e, hogy effektíve remeg  lábam. Kaland ez az Acting óra, határozottan élvezem.

Oroszon hülyére vihorásztam magamat, mert részletekben filmet nézünk, az a címe, hogy Ирония судьбы или С лёгким паром, és hát haláli ez a Zsénya, de komolyan.

A hétvége mozgalmas, mert itt van egy csomó látogató, úgy hívják őket, hogy prospies ami a prospective students vagyis a jövőbeli lehetséges diákok rövidítése. Kicit irigy vagyok rájuk, jó hely ez. Sok program is van, de szerintem ez itt általános. Ez a hét volt például a Rush Week, ami azt jelenti, hogy a fraternityk meg a sororityk most választották ki, kiket vennének be szívesen a tagjaik közé. Ha valahova be akarsz kerülni, akkor azt itt úgy mondják, hogy ezen a héten you rush for it.

Este itt volt a Meyer Theaterben, ami a campus egyik epületében rejtőzik a Chapter 6 névre hallgató acapella formáció, ennek már a hírére is lázba jöttem, mert ilyet, ha a Four Fatherst nem számítjuk, akkor még nem is hallottam élőben, de a tizenegy-tizenkettedikes OOTB Crosstown Traffic óta azért hallgatom a műfajt, és szokok jó énekeseket találni meg jó produkciókat is. Itt most a legmagasabb szólamot vivő srácot leszámítva igen jó énekesek voltak, ő kicsit erőlködésből nyomta a fejhangot. Volt egy eléggé szétizélt Wonderful Worldjük meg Bohemian Rhapsody-jük az elején, de aztán meggyőzően jó dolgokat csináltak, es humoros is volt meg mozgásuk is van hozzá, élveztem, jó volt. Itt egy videó, ez is volt máma, ez volt talán a legelképesztőbb az összes közül, mert hogy az a srác a basszust énekli, és tényleg kábé ilyen a beszédhangja.





De álljon itt az is, ami meg állítólag a legtöbbet követelt medleyük, aki meg akarja tudni, hogy nekem ma este melyik volt a legimpresszívebb, az kattintson ide.


 (Itt is hallani, hogy a magas srác erőlködik.)

Utána meg megnéztem Phoebe-ék rögtönzős csoportjának az előadását, olyasmi, mint a magyar Beugró, csak angolul volt, és nem hallottam az instrukciók nagy részét zajtól, és nem értettem annak  felét, amit mondtak, mert az meg angolul volt, de jó hangulat volt, és azért volt, hogy értettem, szóval szórakoztam ma este tanulás helyett.

Hanától meg vettem 1 dollárért helyi sört, mert nála több is volt, itt elég szigorúak ezzel a 21 alatt nincs pia dologgal, mé azzal együtt is, hogy a college alapvetőn szabadelvű a kérdésben. 0.335 l-es kiszerelésű. Iható, de ittam már jobbat. Holnaptól tanulás, de este lesz valami Slam Poetry nevű dolog, azt meg szeretnm nézni, hogy mi. (Tegnap meg Open Mic volt a C-Hausban,de egyrészt későn tudtam meg, másrészt meg hajnali kettőig tanultam.)