Majdnem egesz nap salatat eszek.
Reggel elszaladok Stage Managementre, tenyleg csak negyen vagyunk, beleszeretek elegge a helyszintol kezdve az egesz gondolatba, hogy nekem ilyenre van lehetosegem, es ne eljek vele. Hogy vegul folveszem-e az holnap megkonzultalando, mert hogy volt egy Acting oram is, amin kicsit osszeijedeztem magamat, 20 amerikai meg en, oldott fiuk, es tapernyakolni fogjuk egymast, szol a figyelmeztetes. Na persze majd csak abba megyek bele, amit jozan itelokepessegem teljes birtokaban artalmatlannak erzek. Akit reszleteiben erdekel hogy eltem emg az elso Actinget, kattintson >>ide<<, a tobbieknek meg elmondom, hogy a ketto szinhazas ora kozott elmentem a konyvesboltba (20 percet maszkaltam elotte a jardan, mire kinyitott) es megvettem ket konyvet, mert az egyikbol holnapra mar otven oldal fel van adva Sequential Novelbol es ajjaj.
Acting utan teljes merlegelesbe fordulva, hogy miert ne mondjak le se errol se a Stage Managementrol, eltotyogtam a januari napsutesben a Commonsba megenni a nap masodik adag salatajat. Delutan orosz volt a legerosebb csoporttal, asszem jo dontes volt, hogy ide keruljek, nem en vagyok a leggyengebb, es itt erzem eloszor otthonosan magamat, amiota itt vagyok. Csak ne kene oroszrol angolra forditani, mert az piszoklassan megy. Leforditom oroszrol magyarra, magyarrol meg tovabbforditom angolra. Olyan, mintha ismernek mindenkit attol, hogy oroszul beszelunk, furcsa felszabadito erzes, alaposan megjegyzem. Utana kitotyizok a campusrol a Hendricks Centerbe, ott vannak a zeneorak is tobbek kozott, ez az elso zenekarom. Valami uberegyszeru Bachot jatszunk, de hat edesistenem, elegge siralmasan megy. A karmester csak ket het mulva jon, aki meg beallt kalimplani, asszem o is benne van abban, hogy a harom csello negyfele van csuszva, lesz ez meg jobb is remelem. Negyen vagyunk fuvolistak, egy srac is kozottunk, de o csak itt van mondani, hogy lesz majd, de most elmegy. Engem meg beultetnek az elso fuvolista helyere, marmint a lanyok, mert a tobbi az o helyuk, ezen a Bachon nem tudom felmerni, hogy mennyire tudnak, mert ok mar jatszottak, en meg csuszok a ritmussal mert olyan csiga hatnyolcadban jatsszuk a haromnegyedet, amiben elfelejted, hany kovetkezik a aszamolasban, mire a kovetkezo nyolcadig ersz. Najo, en laprol olvastam, ilyenkor meg szabad, es kulonben sem csinaltam sokszor.
Vacsoranal a ket koreai fiuval, Koval es Kwonnal beszelgetek, Szlava is csatlakozik kesobb, aztan lakogyules vana szintunkon, negyedszerre mutatkozok be mama, amit aztan a nemzetkozi diakok esti fogadasan meg legalabb otszor hatszor megismetlek. Most tanulok, mert sok van holnapra, majd egyszer leirom, hogy hogy is vannak nemzetkozi pajtasaink a katonasaggal. Izgalmas.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése